Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Katalógus

fámra sötét lobogóul akaszd, / Én feljövök érte a sí- ri világból / Az éj közepén, s oda leviszem azt, / Letörölni véle könyűimet érted, / Ki könnyedén elfeledéd hivedet, /Se szív sebeit bekötözni, ki téged / Még akkor is, ott is, örökre szeret!” Szeptern- bér végén

213. ©

1. Petőfi Zoltán hajfürtje

5. Hossza: 4 cm

6. Ép

7. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (Budapest)

8. Fond VII/260.

9. A gesztenyebarna, rózsaszín zsinórral átkötött hajfürtöt barnás, foltos, kettéhajtott papírba tették. Felirata: „Zoltán haja 4 éves és 4 hónapos korában Pest április 15. 853.” [Ekkor Zoltán öt éves és négy hónapos.] Szendrey Júlia rájegyzése.

10. Lásd a 211. sz. tárgynál.

13. „Udvezellek, lelkem szép kis ága, /Üdvözel- lek, édes magzatom! / Sírásodnak bánatos zajába / Beleolvad örvendő dalom.” Fiam születésére - „Szeretett gyermekeim, először is csak állandó egészséget kivánok az istentül szeretett Zoltánomnak és Juliskámnak és neked Sándorom. Megkaptam leveledet, lelki örömet érzettem, úgy szinte édes anyád is, hogy az isten békeségesen megszabadította kedves Juliskánkat a szülés mellett. Ezután is kivánunk fris egészséget az ártatlan Zoltánomnak, hogy nagyra nőjön. Ugyan 20kán örömemben hozattam egy itce bort, és poharat emeltem, hogy még nekem is lehet unokámról beszélni. Örömemben Gyurinak is vettem egy messzely bort, mint régi szolgádnak, fiam. Csókolunk, szeretett gyermekeim. Zoltánnak kardot kell szerezni, mert különös esztendőben szü213

letett, hogy minden kis gyermek oldalán kardot kell látnunk. Eddig különös vágyásom volt a harcra, de már most tiz annyi van, hogy kedves unokám ne jusson a pogányok kezébe. Csak az isten egészséget adjon, nem maradok itthonn. [Petőfi Istvánná utó- irata:] Kedves szeretteim, bocsássatok meg, hogy az öreg annyi bohóságot írt. Nagy öröm lepte meg őtet, hogy megmaradt életök mind Juliskának mind Zoltánkának. Kivánnék addig élni, mig az ajkamhoz szorítanám, és egy meleg csókkal illetném kedves unokámat.” (Petőfi [Petrovics] István és felesége levele Petőjiéknek. Pest 1848. dec. 20.) - „Eleinte nagyon jó gyermek volt a fiam. Két összetett karos szalmaszék volt az ágya, s ott, ha elálmosodott, minden ringatás nélkül szépen elaludt; de később Vö166