Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
rösmartiné és Vahot Sándorné mindig ölbe vette és hurcolta, s ez által úgy meg szokta a ringatást, hogy azóta néha példanélküli vesződségekkel lehet csak elaltatni. Más bajunk is volt vele mindjárt születé- se után, az hogy semmi szín alatt sem akart szopni néhány hétig. Mindig elfáradt az egész háznép, míg valahogy nagy nehezen a szájába tukmálhattuk az emlőt.” Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig Pest, 1853. 04. 15. 214. 1. Petőfi poszthumusz akadémiai díja 2. Elveszett 3. Fotó: PetőfUalbum. [1908.J/131. 12. A díjjal járó összegből fedezték Petőfi Zoltán gyógykezelését. „Egy bronz érem következő felírás- sál: ’Petőfi Sándornak 200 aranynyal a m. t. akadémia 1858’ másik oldalán ’Borúra derű’” (Kiirat Petőfi István végrendeletéből. 66. szám alatt.) - „4948. sz. Jegyzőkönyv. Kelt Pesten 1859 márczius 10-én. Petőfi István elvállalja a gyámságot Petőfi Zoltánra vonatkozólag. 4948. sz. November 30-án. 1858. Petőfi Istvánt az árvaszék Petőfi Zoltán gyámjává nevezi ki. Egyszersmind utasítja a pénztárt, hogy 958 fit 65 kr. takarékkönyvet váltsa be, az összeget vegye át és kezelje. 4948. számhoz. Deczember 29-én megjelenik Szendrey Júlia Horváth Árpádné Pest- város árvaszéke előtt, fiának Petőfi Zoltánnak gyámsági ügyében. 1. Az elhunyt neve, halála napja és helye: Alexander Petőffy, gestorben im Jahre 1848. [így!] 2. Maradt-e végrendelet, vagy vagyon és kinek a kezében? Végrendelet nincs. A magyar akadémiától 913 fit 20 kr.-t kapott, amely összeg takarékpénztárban van. A takarékkönyvet a kiskorúnak anyja egyidejűleg átadja, amiről hivatalos nyugtát kér. Magyarul irta alá: Horváth Árpádné Szendrey Júlia s.k.” (A törvényszéki jegyzőkönyv magyar nyelvű másolata Déri Gyula: Petőfi Zoltán című könyvéből.) 13. „Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona, / Er- dempénz melleden a nap, / S ruhád, rongyos ruhád a felhő. / Hm, így eresztik el a vén katonát, / A hosz- szú szolgálat jutalma / Egy érdempénz és rongyos öltözet.” Az: őrült 14- Petőfi István végrendeletéből. PIM Kt. V-an. V. 4559/163/1. - Petőfi Sándor hátrahagyott kéziratai és könyvtára. Közli Majláth Béla és Thallóczy Lajos. Magyar Könyvszemle 1880. 198. - Déri Gyula: Petőfi Zoltán. (Petőfi-Könyvtár 15.) Bp. 1909. Pest, 1858. 215. ® 1. Petőfi Zoltán virágemlékei 1-4. 4. Papír, textil 5. 1. 8 X 13 cm - 2. 6,6 X 11,7 cm - 3. 6,7 X 11,6 cm - 4-6,6 X 11,5 cm 6. 1. Gyűrött, szakadt - 2. Ép — 3. Gyűrött — 4- Hiányos 7. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (Budapest) 8. Fond VII/274. 9. 1. Zöld papírlapra ragasztott, préselt, fehér zsinórral átkötött virágcsokor, hátán a rájegyzés: „Szarvas. Kollár Gurdi (?)” — 2. Szürke papírlapra ragasztott, préselt, rózsaszínű, bimbós virág. Alatta a rájegyzés: „Ilkától kaptam. (1862.)” - 3. Barnás- szürkés papírlapra ragasztott, préselt virágcsokor. Alatta a rájegyzés: „Halló Juliskától (1862.)” - 4. Szürke papírlapra ragasztott, préselt, virágos cserjeág. Alatta a rájegyzés: „Irmától kaptam (1862)” 10. Lásd a 211. sz. tárgynál. 12. Petőfi Zoltán ezt az emléket valószínűleg a féltestvérétől, Horváth Ilonától kapta, akit, mint ez egy későbbi leveléből kiderül, nagyon szeretett: „Mit csinál az én angyal Ilonkám, kit úgy szeretnék látni? nem felejtette még egészen el Zoltánt? Én sokat gondolok rá. Ha egy piros almát vagy szép sárga körtét látok, úgy szeretném ha itt volna, legalább neki adhatnám, de így kénytelen vagyok magam megenni, az igaz, hogy nem nagy áldozatomba kerül.” Idézi Déri Gyula Petőfi Zoltán című könyvében. Petőfi Zoltán életében szerepel ugyan egy másik Ilona is, akit Csákón ismert meg, ahol a nagybátyja és gyámja Petőfi István gazdatisztnél töltötte a nyári szünidőket, később pedig, 1864 augusztusától gazdasági gyakornok. A földbirtokos, Geiszt Gáspár kastélyában, akinek az alkalmazásában állottak, vendégeskedett egy gazdag pesti család, akinek Ilona nevű leányába beleszeretett Petőfi Zoltán, de ez a reménytelen kapcsolat csak 1864 nyarán kezdődött. - „Jaj de csalfa, jaj de csalfa / A leány, / Hány elhagyta a kedvesét, / Jaj de hány! / De nem marad büntetlenül / Egyik sem, / Mert a csalfát nem szereti / Senki sem. / Nem búsulok, nem búsulok / Én többet, / Nem hullatok, nem hullatok / Több köny- nyet. / Vannak lányok, találok én / Magamnak: / Ki engemet örömest meg / Csókolgat!” Petőfi Zoltán: Jaj de csalfa... (1862) - „A szerelem nem egyéb, / Mint egy csalfa gyermek, / Ki hamis szemeivel / Mosolyogva ver meg. // A szerelem nem egyéb, / Mint egy nagy kert, amely / Egynek piros rózsákat, / Másnak tüskét termel. // A szerelem nem egyéb, / 167
