Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
száros Lázárnak. Debrecen 1849. febr. 17. - ,,[...]Né- hány napja, hogy a sajtóban is lemondtam a katonaságról egészen és örökre, és saját szavaimnak durva meghazudtolása lenne, ha újra a hadseregbe lépnék. Aztán meg azt az egyenruhát, melyben én ártatlanul olyan égbekiáltó méltatlanságokat és megalázásokat szenvedtem, nem tudom viselni anélkül, hogy ne piruljak a dühtől s erőszakosan fel ne tépjem sebeimet, melyek halálos fájdalmat szereztek nekem. Hazámat toliammal fogom szolgálni, nem kardommal, azzal a karddal, mely talán dicsőség nélkül volt, de mocsok nélkül is, s melyet kitéptek a kezemből.” Petőfi levele Bem Józsefnek. Pest, 1849. jún. 20. [A levél a francia nyelvű fogalmazványnak Martinkó András által készített magyar fordítása. Fenti idézetünk már a költő őrnagyi rangjáról való lemondásával kapcsolatos, feltehető azonban, hogy ugyanazt az egyenruhát említi benne, nem valószínű, hogy fél éven belül újabb egyenruhát kapott volna.] Debrecen, 1849 tele 186. 1. Petőfi inge és harisnyája 2. Gyűjteménybe nem került. 12. 1946-ban Szórád István (akkor Szekszárdon szolgáló katonatiszt, mai címe: Bp. Domoszló köz 7.) adta át az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójának, dr. Tolnai Gábornak Petőfi „R S.” monogrammos ingét és harisnyáját, továbbá azt a Szend- rey Júliától Gyulai Pálnak írt levelet, amely a relikviák eredetiségét és az ajándékozás tényét igazolja. (1947. február 6-án kapott erről visszaigazolást, a levél iktatószáma: 389/1946.) 1953-ban az OSZK úgy dönt, elcseréli az ereklyéket a Petőfi Irodalmi Múzeummal Arany János Családi körének kéziratára (OSZK iktatószám: 865-8023/c. 953 BTM iktató- szám: 863-085/953). 1963-ban a csere létrejött, ezt a Petőfi Irodalmi Múzeum elismervénye igazolja (OSZK iktatószám: 865—8023/c./l98). A tárgyakat nem leltározták be, további sorsuk ismeretlen. 1989- ben a család megpróbálta kinyomozni, mi történt az ereklyékkel - eredménytelenül. A katalógus készítése során találkoztunk az egykori ajándékozóval, aki a relikviákról a következőket mondta: „A Petőfi Sándortól származó egy darab fehér ing és harisnya, valamint az azok eredetét bizonyító Gyulai Pál- levél 1946 végéig volt a birtokomban. 1944 decemberében kerültek hozzám ezek a becses tárgyak. A dunántúli harcokban vettem részt Szekszárd környékén, egy lövészárokban egy tarisznyában találtam a fent nevezett holmikat. Fehér vászoning volt, gallér nélkül és egy fehér kötött harisnya. Kicsit kopott állapotban voltak. Az eltelt idő óta több alkalommal jártam a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Petőfi Sándorral kapcsolatos kiállításokon, azonban az ereklyéket sehol nem láttam.” - Anyaggyűjtésünk során érdeklődtünk az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában (itt őriznek Petőfi relikviákat), de a tárgyakról nem tudnak semmit. 187. 3 1. Petőfi kardja 3. Fotó: 1848-1849 centenáris kiállítás katalógusának képmelléklete, XVIII, tábla 7. Aradi Múzeum (Arad) 10. A tárgy 1960-tól Bukarestben van. Nem hozzáférhető. 11. 1948/77/8. 12. Ferenczi Zoltán említ egy Szűz Mária képpel, kettős kereszttel és felirattal díszített kardot, amelyet Petőfi Jókaitól kapott és a Vámossy családnál hagyta. Ez 1891-ben Hentaller Lajos birtokában volt. A kard „aradi ereklyegyűjteménybe való kerülésének hiteles történetét a Petőfi-irodalom nem ismeri.” (Dienes András: Aradon van-e Petőfi március si kardja?) 13. „Megunták végre a földöncsuszást, / Egymásután mind talpon termenek, / A sóhajokból égihá- ború / Lett, s lánc helyett most kardok csörgenek” Olaszország - „Dicsőségünknek kardja! csak most / Készültél s már a rozsda esz. / Meglássátok, maholnap minden / Az ó kerékvágásba’ lesz.” Megint beszélünk s csak beszélünk - „Vedd elő és köszörüld ki, / Magyar nemzet, régi kardod, / Melyet eddig a zsarnokság / Veled együtt fogva tartott; / Vedd elő, és mosd le róla / A szennyet hír-dicsőséggel, / Mosd le róla hevenyén a / Vörös rozsdát vörös vérrel!” Jőj el végre, valahára... 187 150
