Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
14. F. Z. [Ferenczi Zoltán]: Petőfi kardja. Petőfi- Múzeum 1891. 4. évf. júl. 1. [Sz.n.]: A szabadság- harci emlékek. Fővárosi Lapok 1891. szept. 8. — Dienes András: Aradon van-e Petőfi márciusi kardja? Ország-Világ 1959. márc. 11. 1849. 188. 1. Ágy Ebesfalváról 2. Gyűjteménybe nem került. 12. „ [...] neki [Papp Mártonná Szenkovics Annának] jutott az a szerencse, hogy amidőn a piski [valójában a medgyesi] csata után Bem tábornok a Gál Sándor vezetése alatt levő háromszéki hadsereggel való egyesülés végett - gyors menetben, torony irányában haladva, a ködös sötét éjjel belerekedt a gyákosi patakba: a kimentés után atyának kocsiján a vakmerő Papp Márton - aki később férje lett — Bem, Petőfi és Teleky ezredest a mai kaszinó-helyiségül szolgáló házba szállította 1849. március 3-án éjszaka s így két napig élvezte a három nagyember társaságát, s elzongorázta írójának a Talpra magyart. Petőfinek két éjszaka nyughelyül szolgáló diófából készült ágyat ereklyeként őrizgette, s amikor idősebb Kálmán nevű unokája kinőtt a gyerekágyból emlékül való megőrzés végett neki adományozta.” ([Sz.n.]: Gyászhír. Erzsébetvárosi Hírlap 1906. okt. 21.) 13. „Volt már ágyam a mezeden / Föld, kietlen rengetegben; / Háltam ismét cifra ágyon / Finom patyolat-párnákon.” Tarka élet 14- Hatvány II. 630. /Névtelen Ebesfalva (Erzsébetváros) 1849. 03. 03. 189. 9 1. A Marczibányi-ház kútja 4. Márvány 7. Bajza utca 39. (Budapest) 9. A vörös-márvány-kút téglalap alakú, párkánnyal díszített hátlapját a Petőfi-Ház Bajza utcai frontjába, a hátsó bejárat lépcsőfeljárójába építették be. A medence kívül rovátkolt, kagylószerű kiképzésű. 10. A Rákóczi út és a Síp utca sarkán álló úgynevezett Marczibányi-ház lebontása előtt elvitték innen a piszkei vörösmárványkutat, és beépítették a Petőfi-Ház Bajza utcai frontjába. 12. A Marczibányi-házban volt a Petőfi család 189 utolsó pesti lakása. Erről a kútról hordták a vizet nap mint nap ők is.- „A második emeleti folyosóról meghatva szemlélem az udvart, ahol még ott busong magában a régi pesti házaknak jellegzetes kútja, melynek márványkövét ugyanezzel a rózsaszínnel tükrözte vissza Petőfi szemének retinája. [...] Szerettem volna, ha Petőfi utolsó lakásának fényképein kívül egyéb emlékei is dacolnának a pusztító idővel. Ezért folyamodtam az épület gazdájához, Holitscher Siegfried közjegyző úrhoz, hogy mentse meg az udvar kútját, a lépcsőház párkányát, a két cserépkályhát, melynek korbeli eredetiségét csak gyanítottam, de a fővárosi Múzeum igazgatója, Horváth Henrik, a kérésemre igazolta is azt. E kegyeleti tárgyak közül csak a kutat és a kályhákat sikerült a pusztulásból kimenteni, de a kályhák az ostrom alatt széjjel hulltak s csak a Marczibányi-ház egykori kútja áll a Petőfi ház előtt, melynek eredetét, ma már ennek a háznak hivatalos gondozói sem sejtik.” (Hatvány Lajos: A hónapos szobák lakója. = Beszélő házak) 14- Havas István: Dömsöd és a Petőfhkultusz• Koszorú 1937. 2. sz. - Hatvány Lajos: Beszélő házak. Bp. 1957. Pest, 1849 tavasza 151
