Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Nyolc év frontszolgálat

Kovács György színművész, későbbi színigazgató, Adorján András zeneszerző és Balázs Samu Kolozsváron, 1934-ben. Szabó Dénes felvétele

bástyája, a kolozsvár-nagyváradi színház nem ismerte fel, és vidéki nívón mozog, akkor mulasztást követett el. [...]

Irodalmunk lendületén és beérkezésén felbuzdulva tavalyelőtt kezdtek először beszélni és írni az önálló erdélyi színházról. Akkor látták be először, hogy reánk nagyobb feladat vár, mint a többi romániai és magyarországi vidéki társulatra. Mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy továbbra is sztereotip módon leutánozzuk a pesti színházak műsorát; nem tehetjük ezt tovább is, hogy más egyéniségű színészeinkkel, más összetételű közönségünknek ugyanazt a selejtes irodalmat másoljuk, amelynek lejátszásába az ottani vidéki társulatok is évenként belebuknak.

Eredeti erdélyi bemutatókat kell tehát tartani! - adták ki a jelszót. De az erdélyi írók darabjai nem voltak sehol; helyesebben mindenütt voltak, csak nem a kolozsvári színigazgató íróasztalán. A transzilván színháznak így el kellett aludnia, mielőtt fölébredhetett volna. Hogy azonban a gondolat nem veszett el, mutatja az idei Indig-bemutató és a kalotaszegi János vitéz.

De közben minden maradt a régiben. Játszottuk öt-nyolc próbára a pesti színpadok fércműveit, elővettünk egy-egy régebbi darabot, ha valamely klasszikusnak csúfolt operettet elevenítettünk fel, akkor elhitettük magunkkal, hogy ünnepi

38