Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Nyolc év frontszolgálat
tünk ilyen nagy koncepciót követelő szerepben, amelyben Balázs Samu eddigi pályafutásának legmélyebb élményű alakítását produkálta.”53 A Bánk bán kolozsvári bemutatójának centenáriumán, 1934 novemberében, Kádár színre viszi Katona József főművét is. Tíz alkalommal adják elő, majd nagyváradi és brassói vendégjáték következik. Az Ellenzék kiemeli, hogy Balázs Samu mint Bánk bán elsősorban a szerep tragikus méltóságát érzékeltette. Tóth Elek Petur bánja pedig megrázó erejű volt.54 Balázs Samu egyik példaképe Tóth Elek, a korszak legsokoldalúbb erdélyi színművésze. Tóthot többször Pestre akarják szerződtetni a Nemzeti Színházhoz és a Vígszínházhoz, de nem megy. Tóth Elek mindent játszik: hiteles parasztként, polgárként, arisztokrataként - klasszikus és modern szerepekben egyaránt. Ráadásul kifogástalan jellem, szent elhivatottsággal. A színház az 1934-193 5-ös szezonban harminchat színésszel huszonöt bemutatót tart, melynek a fele prózai előadás, a többi operett. Balázs Samu mindegyik prózai darabban játszik, többnyire főszerepet. Ez rendkívüli megterhelés, ugyanakkor kiváló szakmai gyakorlat. A bemutatók között számos kortárs magyar dráma szerepel: Sárga liliom (Bíró Lajos), Az aranyijjú (Hunyady Sándor), Az ismeretlen lány (Molnár Ferenc), Magasiskola (Indig Ottó). Ez utóbbi premieren: „Balázs Samu új oldaláról mutatkozott be: sok humort adott, nevettetett, életet hozott a színpadra, és egészen a maga számára hódított meg mindenkit, nem túl rokonszenves szerepében is.”55 Ebben az előadásban kiugró sikert arat egy pályakezdő kamaszlány, Fényes Alice, a későbbi filmsztár. Legismertebb filmjében, az 1943-ban bemutatott Ordöglo- vasbzn, Balázs Samu is szerepel majd. A Magasiskola kolozsvári premierjéről szólva a budapesti színházi hetilap Kádár Imre nyilatkozatát idézi: „Azt akarjuk elérni, hogy a kitűnő erdélyi írók, akik közül nem egy már világhírű színpadi műveket is írt, éppen úgy, mint az Erdélyi Szépmíves Céh írói, az itteni tribünt tekintsék új műveik első természetes állomásának.”56 Édesapám ekkor már nemcsak vezető színésze, de rendezője és dramaturgja is a társulatnak. Az igazgatóéhoz hasonló, ám talán még koncepciózusabb gondolataira a Brassói Lapok hasábjain bukkantam. Balázs Samu Színházunknak előbb nyugativá kell válnia, hogy erdélyi lehessen című interjújának néhány távlatos gondolata mintha a későbbi kolozsvári direktor, Tompa Gábor elképzeléseinek egyikmásik elemét vetítené előre: „Annak a három városnak (Kolozsvár, Nagyvárad és Brassó), ahol előadásokat tartunk, hozzávetőleg százötvenezer magyarajkú lakosa van. Nem kevesebb tehát, mint ahány lélek bármely európai metropoliszban egy- egy színházra esik. Ha ezt a kedvező helyzetet az erdélyi színjátszás egyetlen szilárd 37
