Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Az Alomfejtéstől A Napsugár-fiúkig
mégis, nem vállalná-e a Tiréziász szerepét a Szfinx ben? Akartam magyarázni, miféle szerep. Ismerte. Nem is a szerepet, a drámát ismerte, árnyalataiban, rejtett allúzióiban. - »A háromszereplős drámában nem az első szerep Tiréziászé, és nem is a második« - jegyezte meg finoman, elhárítólag. Hiúság? Nem. Számba jöhető partnereiről, Gordon Zsuzsáról és Madaras Józsefről hosszan és elismerően beszél. Méltatja tehetségüket. Azt hiszem, végül is az ő kedvükért vállalta el a vendégszereplést. S meg talán azért, hogy segítse egy új magyar darab [...] igazi színházi kreálását. A Szfinx vérgőzös barlangjában, ahol legyilkolt férfiak csontjain szemünk láttára vetődik meg a vérfertőző ágy is, a Szfinx bőréből kibújó Jokaszte királyné és fia számára: Tiréziász képviseli az erkölcsöt. Ez bizony mindig is a leghálátlanabb szerepkör - az erkölcsbajnoki. Balázs Samu revelált benne egy félelmetes, külön néma tragédiát: a morálprédikátorét, aki irigyli a bűnt, amit ő nem követhet el. A száraz Tiréziász nála tikkadt lett. Csupa letagadott sóvárgás, féltékenység. A vak Tiréziász, mintha befelé figyelne, egy kis belső mozira, amely ki tudja, milyen vad pornográf filmeket perget... [...] Ezt a tökéletes erkölcscsőszt teremtette meg Balázs Samu. Azt, aki a bűnöstől irigyli a bűnt. S aki előre ujjong a bűnös bűnhő- désének. [...] Lehet, hogy a telefonbeszélgetésünk végén ezért is fogadta el Balázs Samu a szerepet. Tudta, hogy fog ő még ebből is tornyot építeni.”2'*9 Hubay Miklós idézett emlékezése arra is bizonyság, hogy a tehetséges színművész, szerencsés esetben, a szerző valódi alkotótársa lehet. Balázs Samut fantáziája, empátiája miatt a kezdetektől fogva kedvelik a magyar írók. Kolozsvári dramaturgként sokukat színpadra segítette. Később, a Nemzeti Színházban Tamási Áron, Illyés Gyula, Márai Sándor és Németh László egy-egy szép dedikációval köszönik meg a darabjukban nyújtott alakítását. Tapasztalatai és tekintélye növekedésével Hubay Miklós vagy Illés Endre esetenként már-már közvetlen „munkatársnak” tekintik, de láttuk, hogy Szabó Magda is mennyire ad a szavára. Ebbe a sorba rendhagyó módon illeszkedik Hernádi Gyula. Magam is jelen voltam az Egyetemi Színpad zsúfolt nézőterén, amikor a Hernádi-est csúcspontjaként felolvasta „egy olaszliszkai szőlőbirtokos De Gaulle tábornokhoz írott levelét”. A végén megnyalta, majd leragasztotta a borítékot; frenetikus sikere volt. Az író még a színpadon, a közönség előtt megköszönte a „nagyszerű előadást”. Évekkel később - történetesen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház büféjében - Hernádi elmondta nekem, hogy 1971-ben pályakezdő prózaírónak számított. Ezért a puszta tény, hogy Balázs Samu elvállalta a közreműködést, segítette írói estje létrejöttét. A Thália Színház igazgatójától, Kazimir Károlyról érkezik a következő felkérés. A városligeti Körszínház túl van már nagy sikerén, a Kalevalan. John Milton eposzát mutatják be 1970 nyarán - majd ősszel a Thalia Színházban -, a madáchi Tragédid163
