Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
A nagy színész mivoltának lényege: a páratlansága
Akik még személyesen láthatták - utolsó főszerepét Neil Simon Napsugárfiúkjában alakította jól emlékezhetnek groteszk humorára, távolságtartó eleganciájára. „A legangolabb magyar színész” - mondta róla tanítványa, Sinkovits Imre. Filmjeit ma is gyakorta vetítik a televízióban. Makk Károly, mások mellett, annyira kedvelte intrikus karakterét és fanyar humorát, hogy a Liliornfitói a Macskajátékig számos filmjében bízott rá fontos szerepet. Az igazi színművészt a színház élteti. Ha csak teheti, élete végéig játszik. Sőt, nem ritkán addig él, ameddig játszani tud. A már nagybeteg Balázs Samu, Csehov drámájában, a magára maradt agg inas, Firsz szerepében, egyszerre búcsúzott a művészettől és az élettől. Kornis Mihály drámaíró így emlékezik rá: „Olyasfajta színész volt, amilyen ma már nincs. Gondolkodom, van-e igazi színész, akire ez a megállapítás nem áll, hiszen a nagy színész mivoltának lényege a páratlansága: míg él, magát az embert reprezentálja előttünk. És aki színész egyáltalán (az egész világon nincsenek sokan, akik vita nélkül kiérdemlik, hogy így emlegethessék magukat), az pótolhatatlan. De életemben nem láttam senkit, aki annyira hatásosan tudott volna félelmetesen tekintélyes és mulatságosan kisszerű lenni egyszerre - vagy pillanatról pillanatra hol egyik, hol másik, ahogy szükség volt rá -, mint Balázs Samu. Abban a különleges erőben, amely belőle áradt, a humor és a horror egyaránt jelen volt. Mindent a világon muszáj volt elhinnünk neki: volt benne valami káp- rázatszerű és tüneményes. [...] Amellett bűbájos, finom humora volt. O maga pedig - nehogy ezt elfelejtsem megemlíteni - kifogástalan ember. Legendásan jó kolléga. Egy-két évtizede nincs itt. Emlékszünk még rá? Én rajta kívül hét-nyolc színészre csak, nem többre.”1 * * * 10 Duncan maszkjában William Shakespeare Macbeth című müvében. Nemzeti Színház, 1950. Kálmán Béla felvétele
