Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

A nagy színész mivoltának lényege: a páratlansága

Balázs Samu pályafutásán keresztül a kolozsvári kisebbségi színjátszás ma már alig ismert hőskorának hétköznapjait éppúgy felidézem, mint a Nemzeti Színház fénykorának embert és művészt próbáló jó néhány nagy pillanatát.

Életútját, a teljesebb megértés érdekében, esetenként történelmi keretbe ágyazom, noha Balázs Samu alapvetően apolitikus művész volt. Minden körülmények között a színészi alkotómunkát tekintette elsődlegesnek, a hivatására fókuszált. A színpad volt az otthona. Ami nem zárta ki, hogy a legvészterhesebb időkben is humánusan, bátran kiálljon az üldözöttek mellett. 1944-ben éppúgy, mint az 1950-es években.

Nemzeti színházi (1936-1970) és Madách színházi (1970-1981) korszakáról viszonylagos bőséggel rendelkeztünk adatokkal, ám 1942 és 1944 közötti filmes indulásának föltérképezése hosszas kutatómunka eredménye.

Még ismeretlenebb volt kolozsvári pályakezdése (1928-1936). Az ottani, méltatlanul feledésbe merült színházi világ mozaik-cserepeinek összeillesztése már- már „régészeti” feltárást igényelt.

* * *

Köszönöm az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára, a Nemzeti Színház Könyvtára, a Kolozsvári Magyar Színház Dokumentációs Tára, az Erdélyi Múzeum Egyesület Kézirattára, továbbá a Magyar Nemzeti Filmarchívum, illetve a Magyar Rádió Archívuma értékes segítségét.

11