Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Máig kottázhatják a színésztanoncok és színháztörténészek
A Liliomfi című film mulatságos jelenetében Szemere Verával, 1954-ben Az 1950-ben bemutatott Dalolva szép az élet mai szemmel nézve különös időutazás, a személyi kultusz tragikomikus lenyomata. Nem véletlen, hogy Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című, 1982-ben készült filmjében ennek a korszaknak a hangulatát a Dalolva szép az élet Sztálin portréja alatt éneklő munkáskórus dalával idézi fel. A film forgatókönyvét Méray Tibor írja, aki párttitkár-újságíróból - 1956- os távozása után - az antikommunista nyugati emigráció meghatározó egyénisége lesz. A párizsi magyar nagykövetség diplomatájaként 2006-ban együtt készítettem vele elő a francia szenátus 1956-os emlékkonferenciáját. Kérdésemre elmondta: legtöbbször a film szerelmi jeleneteit kellett átírnia. Egyébként Békeffy Istvánnal közösen dolgozott, aki több háború előtti filmnek is szerzője volt. A „páros” alkotótevékenység is ennek a korszaknak a sajátja. A közös munka egy forgatókönyv megírásánál, a dramaturgiai vagy az operatőri feladatok megosztásánál akár még eredményes is lehet. A színházi szerepkettőzéseknél már kevésbé, a rendezői munkánál pedig bizonyosan nem szerencsés. Sem Gellért, sem Nádasdy nem örült, amikor a Nemzeti Színházban Majorral közösen kellett színpadra állítania egy darabot. Nádasdy ezt személyesen említette nekem. Még a Ludas Matyi filmet is ketten jegyzik: Nádasdy Kálmán és Ranódy László. Márpedig a színházi és filmrendezés „egyszemélyes” alkotómunka. Megjegyzem, hogy a 2017-es Oscar-díjas Mindenki (Sing) című magyar film alapötlete: hogy a kórusban a gyengébb hangú énekes csak tátogjon, rokonítható a Dalolva szép az élet kulcsjeleneteinek dramaturgiájával. íme, a reakci120
