Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Ellenvéleményét megtartotta szerepeinek, teremtményeinek

jorral. Az igazgató mumusibb volt, Balázs Samu csehovibb. Szertartásosan ünnepelte vakációján is önmagát. Ceremoniálisan rakta ki zsebóráját. Ügy nézett végig családján, mint egy tudományos értekezlet résztvevőin. De láttuk plédbe bugyoláltan, nyafogva-zsörtölődve gyermekesen zsarolva és zsarnokoskodva környezetén. Szerebrjákov professzor szerepében kivallott őszintén pózairól, szelíd önkényúriságáról, önvédelmi távolságtartásáról.”160

Pickering ezredesként a Pygmalionb&n Balázs Samu a jól nevelt angol úriember mintapéldánya. Cilindere alól az író Bemard Shaw fintorog - a színművész itt is társszerzőnek tekinthető. Nemcsak a kritikusok, de a színésztársak, sőt a nézők is sokáig emlegetik, ahogyan egy-egy kellékkel nüanszíroz. Előkelő mozdulattal emeli föl a teáscsészét, vagy egy italos hajnalon, már-már elhagyva magát, a kiterített medvebőr fejével játszogat: „Persze ez apickeringi etikett — nyilatkozza - csak a középosztályra kötelező. A valódi angol úriember nyugodtan lehúzhatja a cipőjét társaságban.”161

Nézők és ítészek egyaránt úgy vélik, hogy Balázs Samu némajátékai a szavaknál is beszédesebben árulkodnak Pickering jelleméről. Az akkoriban még pályakezdő Sinkovits Imre, csaknem négy évtizeddel később, így emlékezik: „Aki látta őt a Pygmalion Pickering ezredesében [...] az ízelítőt kapott fanyar humorából és

Szörényi Éva (Colomba) és Balázs Samu (Corvino) Ben Jonson Volpone című színjátékában. Nemzeti Színház, 1953. MTI Fotó - Farkas Tamás felvétele

100