Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Ellenvéleményét megtartotta szerepeinek, teremtményeinek
Balázs Samu művésznek - szeretetettel a MA VA G dolgozóitól - kiváló szereplése alkalmából - 1953. november 8. Szebeni-Szabó Róbertfelvétele csak szuperlatívuszokban kifejezhető jellemábrázolásának magasiskolájából! [...] O volt a legnagyobb magyar angol színész!”162 Lucifer kapcsán már említettem a „szerepkettőzéseknek” a színészek által többnyire vitatott, a vezetés részéről mégis erőltetett gyakorlatát. Tehát azt, amikor egy-egy szerepet több színész alakít, előadásonként felváltva. Major Tamás a Művészeti Tanács ülésén, 1952. február 16-án kijelenti, hogy a társulat egyik fele örül a kettős szereposztásnak: Makay Margit, Tőkés Anna, Gellért Lajos; és vannak, akik nem szívesen látják: Gobbi Hilda és Szörényi Éva. Gellért Endre is mellette érvel, mondván, hogy a kettős szereposztásnak egyszerűen üzembiztonsági okai vannak. A színház régi, tekintélyes tagjait - Gobbi Hildát, Makláry Zoltánt, Balázs Samut, Gózon Gyulát, Mészáros Ágit, Bihari Józsefet - ez egyáltalában nem győzi meg. Gobbi megemlíti, hogy hat embernek nem tetszik a szerepek kettőzése, a vezetők mégis azt akarják bebizonyítani, hogy helyes. Balázs Samu pedig így érvel az igazgatóval és a főrendezővel szemben: „Az adott körülmények között nekem nincs kedvem beletenni a szívemet ugyanakkor, amikor más is beleteszi a szívét. Erre azt válaszolta Gellért, hogy csak azokat a szerepeket osztják ki kettős szereposztásban, melyeknél lehetetlen a beugrás. Erre Gobbi azt javasolja, hogy legyen két rendező is!”163 A Pygmalionbzn Higgins szerepét végül hol Básti Lajos, hol Somló István játsz- sza, utóbbi vélhetően a vezetés kényszerítő ereje nyomán. Mindenesetre édesapám hagyatékában az alábbi, 1953. október 12-én kelt - eredetileg nyilván valamilyen ajándékhoz csatolt - levelet találtam: „Rosszul bánok a szavakkal, engedd meg hát, hogy e szerény jellel fejezzem ki nagyon nagy hálámat és köszönetemet a sok fáradságért és segítségért, amellyel a Higgins-ügyemben mellém áltál. Őszinte hálával köszönt: Somló István.”164 101
