Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Ellenvéleményét megtartotta szerepeinek, teremtményeinek

Balázs Samu (Szerebrjakov), Mészáros Ági (Szónya) és Lukács Margit (]elena) Anton Pavlovics Csehov Ványa bácsi című művében. Katona József Színház, 1952. MTI Fotó - Várkonyi Lászlófelvétele

Ugyanakkor igaza lehet Molnár Gál Péter színikritikusnak, aki megállapította, hogy Balázs Samu tehetségének nem kellett protekció, önmaga pártfogoltja volt e nehéz években is: „Forrófejű ellenzéki módjára sem futott fejjel a falnak. Távoli előkelőséggel szemlélte a tetszőt, a visszatetszőt, az elriasztót. Játszott. Ellenvéleményeit megtartotta szerepeinek, alakjainak, teremtményeinek. Színpadon és filmen szenvedélyesen igaz osztályidegennek látszott. Bölcselettel bíró reakciósnak.”159 Máté Erzsi, aki 1952-ben került a Nemzeti Színházhoz, hasonlóan emlékezik 2017-ben: „Apád még Majortól sem félt. Talán még le is nézte. Flegmán beszélt vele.” Ennek az időszaknak legemlékezetesebb előadásait Gellért Endre rendezi. Csehov 1952-es Ványa bácsija kilencvennyolc, Shaw Pygmalion]a, mely 1953-ban kerül színpadra, ötszázhatvanhat előadást ér meg. Utóbbit 1954 márciusában, majd I960 júniusában is közvetíti a Magyar Rádió. Akkor - élőben és felvételről - még gyakoriak a színházi közvetítések.

Molnár Gál Péter évtizedekkel később is fel tudja idézni Balázs Samu alakításainak részleteit, azokat a szövegen túli játékokat, melyek a színészt az író és a rendező alkotótársává teszik: „A Ványa bácsi professzorát felesben játszotta Ma99