Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Miután az ellenséget elzavarta és a veszedelmet elhárította, a király visszamegy Budára, és a sérelmek megtorlására gondol. Látja ugyanis, hogy ha a legnagyobb gonosztetteket folyvást büntetlenül hagyja, ő maga növeli a bitangok vakmerőségét s egyben a hűtlenséget, és királysága kurta lesz, ezért, hogy másokat a felségárulás bűnétől elrettentsen, az esztergomi érseken kezdi. Fontos tárgyalás ürügyével küldöncök útján Budára hívja. Ez ugyan sejtette, hogy vesztére indul útnak, a fejedelmi szóban meg régi jótetteiben bízva mégis készséggel ment oda, s nem gondolta, hogy a király részéről veszedelem fenyegeti. Jóllehet ugyanis méltóságban ő volt az első, az összeesküvéshez mégis utolsóként állt oda, a főurak ösztökélésére és leginkább unokaöccse felbujtására, és tudta, hogy ez nemcsak a király, hanem a többiek előtt is nyilvánvaló. És amikor Kázmér az őt behívó előkelőknek folyvást jelentgette, hogy hamarosan megérkezik a Rákos mezőre, ahol a királyválasztó gyűléseket tartani szokták, és kérte őket, hogy a kitűzött napra gyülekezzenek ott össze, a főurak unszolására azt felelte, hogy utolsóként megy oda. így történt, hogy a többiek lagymatagon mozogtak, és az összeesküvés lassacskán elernyedt. Ezzel ugyan az uralkodó is tisztában volt, de amikor fel-felmerült benne, hogy miképpen foganhatott meg a gálád árulás az atyai barátban, akit mindig apjának tekintett, képtelen volt a megtorlás jelzése nélkül eltekinteni az esettől, így tehát, amikor az érsek Budára érkezik, megparancsolja, hogy tisztelettel tartsák vissza a palotában, és rangja szerint vegyék őrizet alá. Aztán titokban átviszik Visegrádra, és egypár hónapig a várban a királyi testőrség vigyáz rá. Utóbb Mátyást legyőzte a nagy jótétemények emléke, a veleszületett kegyesség meg az adott szó tudata; szeme előtt fölrémlett a kegyetlenség és a becstelenség vádja, mert meggondolta, hogy szentséges püspököket nem büntethet förtelmes vétek nélkül. Megutálva tehát haragját, kieresztette a börtönből, és méltóságával együtt visszahelyezte őt az esztergomi várba. Odarendelt néhány őrkatonát, nehogy megint forralhasson ellene valamit. Az pedig, midőn látta, hogy szégyenszemre elfogták, s eleresztették, de csúfsággal, és késő vénségében folt esett életén, amelyet mindig becsülettel folytatott, olyan búbánat szállt bele, hogy naponta