Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
A ttyclv, ha kidugják a szájból, a gúnyolódás eszköze. Persius írja: 5 mint szomjas kutya, oly hosszúra se ölti ki nyelvét. Es Aulus Gellius így adja vissza Quintus Claudius szavait a gallusról, midőn ez Manliusszal harcolt, aki később Torquatus lett: „Aztán a gallus gyúnyolódni kezdett és nyelvét nyújtogatni.” De hogy a régiek — ahogy különben ma is használatban van — a gúny jeléül miért nyújtogatták a nyelvüket, az könnyű megérteni. A nyelvet ugyanis mint a beszéd eszközét mutatják, s ha ezzel a mozdulattal hosszú nyelv tűnik elő, ez annyit jelent, hogy több beszédre lenne szükség, ha a nyelvnyújtással gúnyolt személy vétkeit mind fel akarnák sorolni. De mielőtt tovább haladnék, nehogy a hálátlanság látszatába essem, Apuleius intésére hallgatva, aki a Mágiában ezt mondja: „mivel rátartozik a szólás gondja: a szájra jobban kell a test többi részénél vigyázni. Mert ez a lélek előcsarnoka, a beszéd kapuja és a gondolatok gyűlhelye”; tehát, nehogy hálátlannak tűnjek, az embernek ezen részéről, azaz a szájról többet adok elő. Nem szabad ugyanis elhanyagolni lelkünk előcsarnokát, háttérbe szorítani a beszéd kapuját, megvetni a gondolatok gyűl- helyét. Mert leginkább ez teszi előbbre az embert a többi lelkes állatnál. S az embernek ez a része emelte a tudós férfiakat a méltóság csúcsára, ez hozta kapcsolatba Galeottót sok fejedelemmel, s leginkább Mátyás királlyal, a győzhetetlen férfiúval, aki még huszonnyolc éves sem múlott akkor, midőn — miután legyőzte Erdélyt, felülkerekedett Csehországon, kiűzte az ellenséget Magyarországról, a breucusokat uralma alá hajtotta, a török sereget már gyakorta lekaszabolta, az egész földkerekségen oly dicső nevet szerzett magának, hogy akkor, Euboiának a minap történt elpusztítása és Khalkisz letiprása után, a törökök oly szörnyű vérengzése után a keresztények minden reménysége a legbölcsebb és legvitézebb Mátyás királyban összpontosult. Ez szerzett nekem, Galeottónak is kincseket, ez juttatott tisztségeket és barátokkal is megajándékozott. Róla tehát igen bőségesen kell szólani. Hálátlanság volna valóban az embernek ily kitűnő testrészét szenvtelen beszéddel elintézni. 81 [ G . M A R ZIO • Két könyv az_ emberről]
