Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Már a megváltás ezer fölötti négyszázhetvenedik esztendeje folyt, amikor a király Magyar- országon eltöltve a telet, felfrissített hadsereggel a legkorábbi időben megint visszaindult Morvaországba. Ahogy Győrbe ért, máris több hírnök érkezett azzal, hogy György, Csehország királya eltávozott az élők sorából; mert Viktorin fia fogságának hallatára a fájdalom valami betegségbe döntötte, amelybe néhány nap alatt belepusztult. A kegyes fejedelem ellenfele halálhírének hallatára nyomban feljajdult és sírva fakadt; senki sem tudta, hogy vajon sorsát vagy lelkének elkárhozását sajnálja-e, s hogy bánata nem tettetés-e. Azonban úgy döntött, hogy el kell sietnie a tartományba, mert küszöbön állt a csehek királyválasztó országgyűlése, hogy követek útján igényelje a királyi tisztet, ha tudta is, hogy ebben vetélytársai is lesznek. A becsvágy siettette az utazást, mert nyilvánvaló volt, hogy az idegen nemzet körében kevés szavazatot nyer, ha vesztegetések, nagy ígéretek, fegyveres erők, kérések nem támogatják. A moráviai Iglau városkánál szállt meg, hogy innen diplomatákat küldjön Csehországba a gyűlésre, akik szószóló útján megkörnyékezzék az összes főnemest, kérleljék őket, ígéretekkel és vesztegetéssel állítsanak mellé egyeseket, és végezetül kérjék nevében a királyságot. Hír szerint a gyűlést a csehországi Kutna városban akarták megtartani, ahol ezüstbányák vannak, és amely Prágához közel esik. A kiválasztott követeket Csupor Miklós erdélyi vajda vezetésével elküldte Kutnába. Itt gyűlt egybe az összes eretnek meg a többi cseh, hogy szokás szerint királyt válasszon. A gyűlésre, istenuccse, mindenféle trónigénylő eljött, elsősorban Magyar- és Lengyelország küldöttsége; de a császárból sem hiányzott a becsvágy, tudniillik titkon magának igényelte ezt a méltóságot; felléptek György király fiai is, akik abban bíztak, hogy mintegy az örökség jogán nekik kell adni ezt a tisztséget. Mátyás követeit alig akarták meghallgatni, mivel azon időben súlyos háborút folytatott a csehek ellen, bár ezek elmondták, hogy Corvinus a királyi címet Pál pápától kapta, akinek engedélye és hozzájárulása nélkül semmiféle országot, semmiféle hatalmat nem lehet elnyerni; kijelentették, hogy ennek ellenére azt szeretné, ha apósa, György halála után a cseh főnemesek szavazatával választanák meg. Azt is