Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

mondták, hogy az ország gyakran volt összekötve Magyarországgal, amelytől kár és vétek nélkül el sem szakítható; Zsigmond, Albert és László mindkét királyságot bírta; egyik a másik nélkül nem élhet megfelelően; ehhez járul a kettő régi rokonsága; az egyik az emberek bőségével, a másik a javak sokaságával jeleskedik; mindkettő méltán örvendhet a saját előnyeinek, miért is ez egyesítésnél mi sem lehet hasznosabb, szerencsésebb, üdvösebb, minthogy így egységes vezetés és irányítás lesz a kormánynál; a mostani háború nem nagyravágyásból, hanem üdvös szeretetből folyik, hogy a cseheknek azt a részét, amelyet másként nem lehet meggyógyítani, Mars orvossága térítse magához; a hívők mindeddig nem szenvedtek kárt, sőt, valamennyiük örökös szabadságot kapott; ezért Mátyás király, ha megtisztelik ezzel a törvényes királlyá választással, örökös szabadságot és teljes adómentességet ígér, ami pedig a szeretetet illeti, cseheket, magyarokat minden megkülönböztetés nélkül fog tartani. Az uraságok oda sem figyeltek erre, legkevésbé az eretnek tévelygés követői, arcukat elfordították, és néha morgolódással szakították félbe a szónok beszédét. Mátyást kereken visszautasították. Ordi- báltak, hogy sosem vesznek a nyakukba ellenséget. A követ tehát pironkodva szónokolt. De a császár küldöttei is hasonló fülekre találtak, pedig mást mondtak, és mást próbáltak felhozni.

[A. Bonfini ■ A magyar történelem tizedei]