Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

w'rv

Mátyás királlyal, mint a legkeményebb ellenféllel. Holubár megtudta a király szándékát, az esküje is kényszerítette, meg félt is, ha másként cselekszik, főben- jS járó büntetést von magára, tehát felkészült a bajvívásra, melyben mindig győzni "II szokott. Mindent elkészítettek. Sok ezer ember, köztük magam is néztük, mivel a Szent Zsig- mond téren ment végbe. Összecsap a király és Holubár, lovaik, ki-ki a maga módján, vágtatnak. Mindkettőnek igen erős volt ugyanis a lova. Oly bősz erővel találtak a rudak, hogy Holubár karjatörötten a ló fara felől ájultan zuhant a földre. Az ütés a homlokán találta. A királyt mellén érte a lökés, mire a heves csapástól nem sokkal utóbb a ló oldalán siklott a földre.

A bal lába valamicskét megsérült, de ő rögtön talpra állt, és megragadta lova gyeplőit. Holubárt társai fölemelték, a király pedig meggyógyíttatta, és miután egészsége helyreállt, lovakat, drága ruhákat és sok pénzt kapott tőle ajándékba, majd visszatért hazájába, és fennen dicsérte a király bőkezűségét és vitézségét. Hogy az igazat megvalljam, én magam is — ki mindkettőjüket ismertem — csodáltam a bajvívás ilyetén való kimenetelét, mivel Holubár hatalmas testében megfelelő erő lakozott, Mátyás király pedig közepes alkatú és közepes erejű. De Mátyáson valamennyien csodálkoznak, még engem is megtévesztett néha, aki pedig régóta ismerem. Mert mikor lovagol a király, tenyérnyivel nagyobbnak látszik, mint mikor gyalog megy, ha valaki összevetné a magasságát jártában és lovaglás közben.

Egyszer is úton voltunk hatalmas sereggel. A király födött fővel és eltakart arccal lovagolt. Errefelé ez a szokás, akár hogy a fagy hidegét, akár hogy a nap hevét elkerüljék, akár pedig hogy ne irtózzanak a sisak súlyától és forróságától, mikor szükség volna rá.

Tehát ehhez a ruházathoz vannak szoktatva hőség idején is.

Az arcukat vászoncsíkkal becsavarva úgy elrejtik, hogy alig látszik ki a szem pupillája. Szóval engem a király ilyen ruházatban rejtőzve hosszas beszélgetés után is kétségek között hagyott, mivel a hang a királyé volt, de testének a szokottnál nagyobb magassága mást sejtetett. Mivel hosszabbnak látszott a királynál, én úgy is beszéltem vele, mint egyszerű katonával. Azt azonban mindenki állítja, hogy Mátyás király remekül megüli a lovat, úgy egybeforr vele, hogy ehhez foghatót keveset látni a mi időnkben.

67

[ G . Marzio • Mátyás király kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről}