Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Komlóssy Gyöngyi: A szerkesztő utószava
A szerkesztő utószava Mátyás királyról könyvek hosszú sora látott napvilágot az elmúlt fél évezred során. Kortársak, híres humanisták már életében megörökítették tetteit, a közeli és távoli utókor tudósai és mesemondói elméleteket és színes történeteket szőttek alakja köré. Mi mást lehet még róla mondani, mint ami már egyszer úgyis elhangzott és leíratott? Talán semmit. Ha e kötetet kezébe veszi az olvasó, akkor legfeljebb — s ez sem kevés — más megvilágításba kerülhetnek azok a tények és események, amelyekről már amúgy is hallott és olvasott. Olyan ez, mint egy XV században készült reneszánsz kódex, amelybe egy ókori művet másoltak. Annak tartalma sem volt más, mint amit már az előző századokban újból és újból lemásoltak. A könyv kompilátora, azaz szerkesztője azonban saját elképzelése szerint válogatott a görög és római irodalom vagy épp történetírás kincseiből. Ezt aztán az illúzió minátor, azaz a díszítőmester, saját elképzelése szerint magyarázta a hozzá készített rajzok segítségével. Amint az ókor kincseit a humanista kompilátor, úgy tárjuk most a reneszánsz kincseit a modern kor szerkesztőjének válogatásában és illuminátorainak magyarázatával az érdeklődő, szellemi kalandra vágyó, művelt olvasó elé. A szövegek mind Mátyás király kortársainak művei közül származnak, egyetlen a kivétel: Oláh Miklós (1493 — 1568) érsek, humanista történész Hungária című műve, melyből azért választottunk ki mégis egy részletet, mert ifjúkorában saját szemével látta — még teljes pompájában — azt a visegrádi palotát, amelyet Mátyás király építtetett. Heltai Gáspár szintén nem kortársa volt Mátyásnak, ő maga viszont Bonfini első fordítójának, átdolgozójának tekinthető. A kötet anyaga — néhány kivételtől eltekintve — latin nyelvű forrásokon alapul, melyek különböző kiadványokban már megjelentek magyarul. A fordítók elveit tiszteletben tartva a fordítások szövegét változatlanul közöljük, csak a helyesíráson módosítottunk néhány esetben kötetünk egysége érdekében. Szinte minden esetben meghagytuk a nevek eredeti helyesírását és a dátumok jelölését is. Ez utóbbi sok esetben a római naptárt veszi alapul, amelyben a ’calendae’ a hónap első, az ’idus’ a hónap középső napját jelöli, a nonae pedig az ’idus’ előtti nyolcadik napot.
