Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Komlóssy Gyöngyi: A szerkesztő utószava
Az egyes történeteknek nincs címük: nem véletlenül. Az olvasó, ha úgy tetszik neki, elejétől a végéig elolvashatja a könyvet, s közben gondolkodhat a hozzá fűzött illusztrációkkal alkotott összefüggésekről. E hosszabb-rövidebb történetek végigkísérik Hunyadi Mátyás életét, családjának eredettörténetétől egészen haláláig s a róla alkotott, összefoglaló ítéletekig. Mozaikkockákból áll e könyv, s e kockákat drágakőből faragták hozzáértő kezek, így önmagukban is gyönyörködtető, csillogó darabok. Együtt pedig — mindazzal a sok ismerettel, melynek birtokába kisgyermek korunktól kezdve jutottunk — kirajzolják egyik leghíresebb királyunk ellentmondásoktól sem mentes alakját. Hiszen sokan és sokféleképpen látták e királyt, helyzetüktől, vérmérsékletüktől és politikai meggyőződésüktől függően, így aztán más és más tulajdonságait domborították ki. A szövegek között szerepelnek természetesen magától Mátyás királytól származó levelek is, hiszen ezek tárgya, sodró stílusa, az érvelés pengeéles logikája maga is jellemzi az írót. Egy korszak rajzához azonban nemcsak a nagypolitika, a csaták, az intrikák tartoznak hozzá, hanem az ünnepek, a lakomák, az ajándékok is. Sőt, egyáltalán nem utolsó sorban ide tartozik az a természettudományos ismeretanyag is, amely meghatározta a XV század második felében az emberek világról alkotott képét: magáról az emberi testről, a bolygók és csillagok mozgásáról, azok hatásáról, az égkörökben az angyalok helyéről, s még az arany készítésének leg- i8g biztosabb módszeréről is. Ma már nehéz elképzelni, hogy milyen is a világ, ha lapos a Föld, s milyen a testünk, ha benne nem kering a vér. Nehéz elképzelni, hogy mit érezhetett egy Földközi-tenger partján felnőtt királykisasszony a jeges Duna láttán, s mit a hadvezér, amikor az ellenség hullái fölött dorbézolva, szájában egy törökkel ropta a táncot a győzelem éjszakáján. Nem tudjuk, milyen kínok között élhetett az, akinek testéből a nyílvesszőt nem tudták kioperálni, s hogy lehetett három napig egyfolytában lakomázni, s közben tárgyalni és tárgyalni Európa különböző vidékeiről érkező követekkel, hogy egy világbirodalom terjeszkedésének gátat lehessen szabni. Nem lehetett, s bár a Budán megteremtett reneszánsz udvar még virágzott egy ideig, délről feltartóztathatatlanul közelgett a török hadsereg: az azonban már egy másik mozaikkép. KOMLÓSSY GYÖNGYI
