Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

MatyßS király udvarában sok volt az udvari ember, sok hódoló járt oda, és ezek közül néhány eszesebb hangosan megtárgyalta sok egyházi férfiú bűnös életét. Ugyanis akkor éppen néhány gazdag főpap érkezett a királyhoz. Mert Magyarországnak tizenkét olyan gazdag püspöksége van, hogy nagyobbrészt hercegségekkel hasonlíthatók össze, akárha számos hadaikat, hatalmas jövedelmüket vagy földjeik termékenységét vesszük tekintetbe. Úgy is néznek fel rájuk, mint valami hercegekre: a királyi tanácsban nagyszámú, művelt kísérettel jelennek meg, és első helyet foglalnak el; fejedelmek módjára csak előre megízlelt ételt, italt fogyasztanak. Nagyon íóo sok apátság is van, például az, amelyik a pannóniai születésű Szent Mártonnak van ajánlva,

továbbá olyan prépostságok, mint valami királyság. Mikor tehát rossz egyházi férfiakról folytatott beszéd már általánossá vált, belépett Mátyás király. Mikor megtudta, miről folyik a szóbeszéd, mint afféle tapasztalt és fortélyos férfiú, mosolyogva így szólt: „Nem tudom, helyes-e, ha gonosznak tartjuk azokat, akik menekülnek a pokolbeli dolgok elől. A pokolban van minden baj és bűn, aki tehát borzad mindattól, ami ott van, az megítélésünk szerint derék férfiú. Mármost, hogy a papok mit kerülnek el, hogy csak a főbűnökről szóljunk, azonnal kiviláglik: hát a dölyfösséget nem, hiszen a külsejük, járásuk-kelésük még halottaiból is feltámasztaná a dölyföt; nem kerülik a haragot sem: náluk a szolgákat ütni-verni, velük kegyetlenkedni, halálra ostorozni csak annyit jelent, mint «szigorúnak» lenni. Szégyellek beszélni egyes püspökök véres vadságáról, bősz kegyetlenségéről, amiről talán ti is hallottatok-láttatok a minap. Pedig Pál apostol, mikor püspököket választott, a püspökre vonatkozó szabályok közt meghagyta, hogy ne legyen verekedős. A kapzsiságot meg éppen nem távoz- tatják el maguktól, hanem — ha illik, ha nem — elhanyagolják isteni tisztüket, övéiket kifosztják, és meggyalázzák az imádság házát, a szent templomokat uzsorával és simóniával, hogy egyházi jellegű kifejezéssel éljek. A torkosságot és Venus mesterségét, amit újabban fényűzésnek mondanak, minthogy a fényűzés mindig tobzódásra törekszik, ők az előkelő életmód bizonyos fajtájának