Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

az Jankulát, és beméne a királyhoz, és eleibe tévé a gyermeket, és a cédulával a gyűrőt. Látván a király a cédulát és az gyúrót, igen kezde örülni az Jankulának.

És meghagyá az asszonnak, hogy üdő múlva felhozná a gyermeket Budára: ott mindenekről jó választ adna néki. Mert gondját akarná rólok viselni: melyen nemcsak ók, hanem minden nemzetek örülnének.

Mikoron Zsigmond király minden dolgait elvégezte volna, oda visszatére, és haza méné Budára. Udővel meghala az ura Morzsinainak, és kijőve az ő szép fiávál az Jankulával, esmét az ő bátyjaihoz Érdélbe, és ott lakák nálok.

Üdő múlva az asszony monda az bátyjának, az Morzsinai Gáspárnak:

— Szerető bátyám! e gyermekkel ennékem utam volna, mert fel kellene mennem Budára, de nem tudom, mint mehessek: kérlek édes bátyám, jere velem: kérlek vigy oda, mert netalántán te sem bánod.

Monda a bátyja:

— Jó húgom! igen messze a Buda: mi patvart járnál te ott?

Monda az asszon:

— Vagy messze, vagy nem messze: de ennékem fel kell mennem. Ha eljősz velem, nagy hasznot tész a kis Jankulának, sőt az egész nemzetünknek. Hallván ezt a Morzsinai Gáspár, elámélkodék rajta, és monda:

— Hadd haladjon a dolog valamennyére: ím gondolkodom felőle. Meglássuk. Egynyíhány nap múlva az asszony mosni készül vala: és letötte vala az Jankulát a földre, hogy ott hallgatna és játszódnék a porba. És igen erősen kezde a gyermek ott sírni. Az asszony oda- méne, és a Zsigmond király gyűrőjét adá a Jankula kezében, hogy avval játszódnék, és veszteg hallgatna. Mikoron egy jó üdéig játszott volna Jankula az gyűrővei, és ott hallgatna a porban, egy holló meglátá a fáról a szép és fénes gyűrőt az gyermek kezébe, és odaröpülvén, kikapá a gyermek kezéből a gyűrőt, és felvivé azt a fára. Az Jankula hertelen igen kezde kiáltani. Az anya elhagyá a szapponozást, és elfutamék a gyermekhöz: tehát nincs a gyűrő. Feltekéntvén a fára, tehát az holló orrába fénlik, és ott praktikái rajta. Elijede az asszony, és mindjárást a bátyjához futamék, és nagy zokogással megbeszélé néki, mint járt volna, és monda: