Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

— Szerelmes bátyám! meggyünk? Az átkozott holló elkezdi minden szerencsénket elveszteni. Mert orrában vagyon a Zsigmond király gyűrője, melyet jegyül ada ennékem, midőn meg- művelém az ő akaratját. Ha az gonosz holló elviszi a gyűrőt, nem fogja a király megállani az ő ígéretit, melyet ennékem tött. Bizony a gyűrő nélkül soha nem merek a király elejbe körülni, sem merem a szegény Jankula dolgát előtte említeni. Jaj! jaj! hova legyek?

Morzsinai is elijedvén, megragadá íjét s tegzét, és elméne az húgával. íme tehát a holló ott vagyon a fán, és praktikái az orrával a gyűrővei. És mindjárást egy nyíllal hozzá aránza: de a nagy hertelenkedésbe hibát tőn, és nem találá az hollót. Más nyilat vén, és avval mellybe lövé az hollót, hogy aláesék mind gyűrőstől, és nagy örömbe lőnek mindketten.

Morzsinai Gáspár ez okáért megértvén az húgától a Zsigmond királynak minden dolgát, felvévé a húgát az Jankulával egyetembe, és felvivé őket Budára. Egy napon, midőn a király alájött volna ebéd után az vár piacára, és ott mórálna, az Morzsinai az Jankulával oda járulván, a királynak nyújtá a cédulát és a gyűrőt, és monda:

— Felséges uram! lásd meg ezeket, kérlek. Felséges uram, megemléközzél a te ígéretedről, és ne utáld meg szegény fejemet, és fiadat. Könyörülj, felséges uram! a szegény nemzetemen is.

Zsigmond király pirulván egy kevéssé, mindjárt az Jankulának kezde mosolgani. Azután visszaadá néki a gyűrőt, és monda:

— Jól tötted, hogy feljöttél, és hogy felhoztad a gyermeket. Gondodat viselem. Úrrá teszem az Jankulát, nemzetedet is felemelem.

És a király mindjárt hívá Bán Ferencet, és meghagyá néki:

— Ezeket vidd ki jó szállásra, és viselj gondot reájok. Meglásd, hogy minden elegek legyen: ne hagyjad felejtenem az ő ügyeket: juttasd eszembe, hogy olykoron örömmel bocsássam őket haza Érdélbe.

Bán Ferenc kiméne vélek, és általvivé őket Pestté egy polgárnak házához, és ott minden nap jól tartá őket, mintha minden nap menyekezőben laknának. És a király gyakorta általhozatja vala a kis Jankulát Budára, és csak magának lővén, játszodozik vala véle. És mikoron visszabocsátja vala, nagy sok szép gyűrőket fűze a nyakára, és arany láncokkal övedzi vala be, és nagy erszény arany forintokat függeszte nyakába, és úgy bocsátja vala vissza.