Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

nem rabolhatnak, egymást fosztogatják. Szerfölött tékozlók és pompaszeretők, ha tehát saját jövedelmükből ki nem telik, a kisebb rangúaktól rabolnak. A németek igen szorgalmasak. Kereskedéssel, kézműiparral és bányászattal foglalkoznak. Városaik csinosak és kőfallal vannak körülvéve. Falvakban nagyon kevesen laknak közülük. Az ország némely vidékén tatárok is laknak, kik ősi hitüket megőrizték és kunoknak neveztetnek. Szlávok és szerbek szintén laknak itt. Ezek Szerbiából és Szlavóniából költöztek be ide, hol a többi lakosoktól elkülönített vidéket kaptak. Cigányok is meglehetős számmal vannak. Ezek folytonosan kóborolnak, lopásból, mindennemű ravasz csalásból, az asszonyok pedig jövendőmondásból élnek. Laknak még ezenkívül belgák is, kik tisztán és helyesen beszélnek franciául, ezek még a régi időkből maradtak itt, midőn Károly király elfoglalta az országot.

Mátyás király rendes évi jövedelme kétszázezer aranyra rúg és következőkből áll:

Legfőbb jövedelmi forrás a só, melyet Erdélyben ásnak. Egy- vagy kétmázsás darabokra vagdal- 144 ják és az ország minden részébe szétküldik. Ebből évente nyolcvan-százezer arany jövedelme

van. A király minden városban lévő háztól évente egy aranyat szed, ez a rendes adó, ha azonban a törökök vagy a csehek ellen harcol, még két vagy három aranyat követel. Ezután következnek a pénzverő házak, hol az arany-, ezüst- és rézpénzek veretnek. Ilyen pénzverde négy létezik: Nagybánya, Szeben, Körmöcbánya és Buda. A pénzverő házak negyvennégy-ötvenezer aranyat jövedelmeznek. A harmincadból, vagyis a be- és kivitt áruk után fizetett öt százaléknyi vámból évente nyolcvan-százezer arany jövedelme van. A fölsoroltakon kívül hasznot húz még a rézből, és a zsidók is harmincezer aranyat fizetnek neki évente.

[Egy ismeretlen pápai követ jelentése 1480-ból ]