Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
A király visszavonja hadait Pannóniába, és mert e télen már megkötötte a szerződést a császárral, a következő évben, mely ezernégyszáz fölött a hetvennyolcadik volt, elmegy Pozsonyba, és a nagyböjtöt ott tölti. Azután, hogy a háborús gondok után lelkét kissé felüdítse, az udvaroncok népes csapatával és az ő Beatrixával együtt utazgat az országban, a nevezetesebb helyeket és városokat meglátogatja, megmutatja hitvesének, újra fölkeresik Kassát, Körmöcöt, Besztercét és a bányavidéket; megnézik az arany- meg ezüstbányákat; elbámészkodnak az arany kitermelésének, aztán zúzásának, szétválogatásának, olvasztásának fortélyain, amit azelőtt sosem láttak. A király, ahogy csak tud, kedveskedik Beatrixnak. A városokból mindenfelé kiszaladnak a helybeliek, mindkettőjüket mély hódolattal, üdvrivalgással köszöntik, és mmt illik, nagyszerűen fogadják. Eközben a római császárral kötött békét világgá kürtölte a szóbeszéd, és e hírnek minden uralkodó igencsak megörült; látták ugyanis, hogy mekkora bátorságot merítettek a törökök ebből a hadakozásból, és erősen féltették a keresztény közösséget. A római püspök és a velencei tanács Mátyás királynak folyósított pénzsegélye, amely jó százezer aranypénzre rúgott, ez időtől kezdve szünetelt. Nem ok nélkül jártak el így, hanem hogy úgy ne lássék, mintha a keresztény társa- 123 dalom vezetői Mátyásnak a cézár ellen nyújtanának támogatást. Miután megtudták, hogy kibékültek, versengve üdvözölték az óhajtott békét. Vendramino András a velenceiek dózséja, mint az eredeti levélből megtudtuk, így írt: Egy ideig halogattul szerencsekívánatunkat, fényes fejedelem, mivel a te királyi felséged és a császár közötti békekötésről szóló hírek ingatagnak és bizonytalannak látszottak, de a napokban bizonyosságot szerezve úgy döntöttünk, hogy meg kell írnunk ezt a kurta levélkét, amellyel ugyan örömünket és boldogságunkat szűkszavúan fejezzük ki, röviden azonban mégis kifejezzük, továbbá valamiképpen kinyilvánítjuk ama mély érzelmünket, hogy amiképpen a háború miatt komolyan aggódtunk, azonképpen a most megkötött üdvös egyezség csodamód megörvendeztetett. Gratulálunk tehát felségednek, sőt a nemzetek közös javának, kiknek biztonsága a ti egyetértésetektől függ. Gratulálunk a barátaidnak, ahányan csak vannak, akiknek sorában nem tartozunk az utolsók közé. Gratulálunk továbbá a keresztény világnak, amely a rokon- és testvérháborútól megszabadult felségedtől ezután remélheti azt a segítséget, amely hatalmasságodhoz, kegyességedhez, vallásosságodhoz és a kereszténység iránt lobogó szeretetedhez igazán illik. [A. Bonfini • A magyar történelem tizedei]
