Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

A^U JUnOS, akit családnevén Vitéznek hívnak, latinul Miles volna (így hívták ugyanis a famíliáját), a kánonjogban és a humanista stúdiumokban nyert kiképzést. Szép, sudártermetű és már ifjú korában ősz hajú, értelmes férfiú volt, Galeottónak tanítványa és jó barátja. Azonban Mátyás király egy időben nem kedvelte, mert vérrokona volt János esztergomi érseknek, meg annak a másik Jánosnak, a pécsi püspöknek, akik Mátyás királyt a legnagyobb veszedelembe sodorva Lengyelország királyához pártoltak. Ügy látszott, hogy Vitéz Jánosban még meg- 124 vannak a régi viszálynak, a rokoni kapcsolatnak a maradványai, mert csak igen ritka esetben

múlik el egy csapásra vonzalmunk rokonaink iránt, így tehát ezt az embert emlegetni nem lehetett kedves a király előtt. Azonban az történt, hogy Galeotto Marzio, akit mindent felölelő tanultsága, valamint ízes, tréfás beszéde miatt a király nagyon szeretett, gyakran került főbenjáró veszedelembe minden tulajdonával egyetemben, sőt eretnekségért is elítélték A közönségesen ismeretlen dolgokról című könyve miatt. Végül azonban ügye Sixtus pápához került, aki igen nagy műveltségű ember; az ő parancsára zarándokolt Galeotto Rómába a nyomorúságos börtönből kiszabadulva, ahol ugyan tömérdek vetélytársra és bősz ellenségre akadt, de a pápa a maga pallérozott ítélőképességével felmentette Galeottót. Javait visszaadva feloldotta, becsületét és vagyonát Sixtus segítségével és tekintélyével visszakapta. De miközben a tárgyalások folytak (sokáig húzódott ugyanis a pör), Vitéz János sokat fáradt ez ügyben Galeotto iránti régi barátságból is, de főleg Mátyás király kedvéért, akiről tudta, hogy szereti Galeottót erénnyel párosult egyedülálló tudása miatt. Kivitte, hogy Galeotto Rómában mindent ingyen kapott meg, amire testi-lelki jólétének szüksége volt. Mikor ügye elintéződött,