Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1912-1916 egységre való törekvés vajon csak a mi lelkünk törvénye, vagy világtörvény? A gyökér egy vagy számtalan, a gyümölcs egy vagy számtalan? A mindenség csak egy lehet. Cél, eredmény - a mindenségben kell hogy fedjék egymást. De a gyakorlati életben az eredmény csak egyik etapja a célnak. A nőkérdés, zsidókérdés. Az elnyomottság fejleszti a receptív tulajdonságokat, de csökkenti az alkotóerőt, melyhez önbizalom kell. A nő is alkotóképes, de mást alkot, és talán másképpen is? De mivel minden egy cél felé törekszik, mi különbözteti meg a szerelmeseket? Tán az, hogy éntudatokban felébredt ennek a célnak képe. A nőben kevesebb a formaérzék és a kifejezési képesség, ezek pedig alapvetői az alkotásnak; de ha megtalálná hullámzó folyásának formáját (mely olyan volna, mint egy végtelen ösmétlődő ornamentum) és kifejezés képtelenségének ritmusát (mint Kaffka néhány versében), az nagyszerű volna. Éppen ez a kifejezési hiányosság válik értékessé: azt érezteti, hogy minden női megnyilvánulás utal valami nagyobbra, több önmagánál. Ha van rendeltetés, van-e előkelőségi fokozat a rendeltetésekben, és min alapszik ez? A rendeltetés teljesítésének tökéletességi fokában vagy minőségében is? A tökéletes varga és tökéletes Goethe közt van értékkülönbség. Az emberek különbözők. Az egységes isteni lélek nincs egyaránt ébren mindenkiben. Fátyolos a legtöbb lélek, és a kultúra ezen fátylak lebontása, a lélek lemeztelenítése. Mi borított fátylat az eredetileg tiszta lélekre, volt-e bűnbeesés, vagy csak fejlődőben van az a tiszta lélek, és csak csírája volt meg eredetileg? Régente az egyiptomi szobrokon és a legrégibb görögökön is, alig lehet férfit nőtől megkülönböztetni. Pedig valószínűleg akkor is mellesebbek, különbözők voltak a nők, de a régi művész erős stílérzékkel és egyszerű technikájával csak a lényegest akarta kidomborítani, márpedig minden ember fő lényege mégsem az, hogy nő-e vagy férfi, de az, hogy ember? Mikor vált el a női princípium a férfi princípiumtól? Mi a fejlődés útja e téren: a differenciálódás vagy a különbségek elmosódása? A vadaknál kevésbé látszik a testi különbség. Én azt vélem, a differenciálódás a tökéletesebb egyesülés és kiegészítés céljából szükséges. Képzelhető-e egy örök dualizmus - a feszültség örök -, vagy meg kell szűnnie? A fennálló alkotások iránti kíméletlenség egyaránt jellegzik a tatárjárást és a reneszánszot. Csakhogy a tatár csak pusztított, a reneszánsz pedig azért pusztított, hogy építhessen. A látás (egyéni, korszak- vagy fajbeli látás) szubjektivitásának kidomborítása - stilizálás. Stilizálás az „objektiven megállapítható”, hogy úgy mondjam „tudományos” lényegnek kidomborítása is. A jó korok, a nagy fajok és zsenik ezt egyesíteni tudják. Az első stílus (impresszionizmus). A második a régi görög archaikus művészet. A vallásos stílusok a második fajhoz tartoznak. A nemek kidomborítása a keleti művészetben? Minden műalkotás életszükségleten alapul-e? (...) 88
