Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1912 Az eszmék törvényesített egoizmusok irányjelölése[i], most a törvénytelen egoizmusok korát éljük (liberalizmus, impresszionizmus). S minden társadalom és művészet vágyik törvény után. Hiszem, a középkor világa rokon a szocializmuséval. Helyes eszmebujtogatás az, melynek megvan reális alapja a közegoizmusban. A helytelen eszmekibocsátás olyan, mint Rochette bankár üzelme: nem lévő bányákra bocsát ki részvényeket.9 Lassan érő dolgokra. Lám egy alma is egy fél évig érik, hát olyan nagy alma, mint a föld. (...) Az irodalom eszköze, a szó, közkincs. Tán ezért érti a mai (fél!) kultúrember jobban az irodalmat, mint a zenét v[agy] képzőművészetet. A képzőművészetet, zenét is túlnyomóan intellektuálisan élvezzük, értjük. Értékelünk, bírálunk, okot keresünk, központot - szóval „rendszerezünk”. Az emberi intellektus rendszerbe foglalás által tulajdonítja el és élvezi önmagát a matériában. Érzéki élvezet csupán a „szaglás” (nekem a zene), ezért válik unalmassá, bár heves kéjt okozhat. Puszta színfoltokat csak intellektuális (vagy gyermeki primitívségű) néző élvezhet, mert abban is meglátja a rendszert (mint a bölcs az erkölcsi törvényt a bűnben is). Az ész tán fogékonyabb az újra, mint az érzékek. De észben, érzékben mindenben megvan a két ellentét csírája. Herr Böcklin10, nem a népmese hoz sohasem látottat, de Cézanne és Dosztojevszkij. Az esemény, a tárgy fantasztikuma nem döbbent meg, de új érzés és érzet (illetve szín etc.) relációk. A mesében sohasem szerencse dönt, a hős előre predesztinált. Aug 19. Kaffka komikus sóhaja rólam: asszonyösztön - gyümöcsösztön - kehelyösztön. A vers libre a hangsúly oly szavakra esik, melyek a szóba nem foglalt bensőbb versben fontosak. A dolgok űzött hitelezője, én, a sensatiókkal szemben két fő kínperióduson estem át: a mulasztás és vénülés, és jóval később a képtelenség és elégtelenség, hisztérikus érzetei (sőt ez tart). Sensatiókat túlérzékenységből közönnyé verdrángolok. A táj előtt, ha festek, és szerelemben az ölelés előtt, annyi felől jönnek az érzések, hogy megdermedek. Költészetem alapgondolata egy japán skatulya, melyben mindig lelni egy még kisebb skatulyát, s így a végtelenségig. Egy lokáltónusos őszinteség által elrontott, szép, stílusos szerelem. H[erbert] mondja, írjak egy mesesorozatot, mely mint ezeregyéj egy keretbe kapcsolódik, s ez legyen a szerelem metafizikája és a hímzése, a meséje. Jaj, élni, dolgozni, tudni. Az volt a felébredésem jele, hogy a Holzschnitt kézikönyv11 érdekelt. Észrevettem, hogy érdeklődni, felfogni, még most is kéj - tehát nem helyes az elbutulásom. Csak a tettre és kiadásra való energia hiányzik. (...) 9 „Rochette bankár”: az 1910-es évek elején hírhedt francia bankcsaló volt. 10 Böcklin, Arnold (1827- 1901) svájci festő és szobrász. Böcklin szívesen festett mitológiai jeleneteket, mesés lényeket és helyzeteket. 11 Fametszet-kézikönyv 75
