Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1912 Aug 21. Claudel12-fordítás. Eredménytelen berlini kiállítás.13 Nem mertem kérdezősködni. Gyáva lettem. Jobb volt bátran szembenézni és elintézni a dolgokat. Nem tudom, mit kéne dolgozni. H[erbert] szerint [a mese] szerelem metafizikájú. Egy mesét - indoklás egy mese, az egész keret tán mégse filozófia, de egy élet legyen vagy egy beszélgetés (Zoltánnal szerelmünk). (...) Budapest szept. 22-én. Őszi élet az én életem, s őszi öröme gyümölcsök, melyek éretten lehullnak. Örömeim nem tépem őket (ha elfonnyad a vékony kocsán, mely a nemiséghez, a tiloshoz fűzi őket). Őszi tavasz, magvas, magérlelő. Tavaszabb mindenik tavasznál, mert rejtve benne alszanak mind a meg nem ért tavaszok. Jó a szerelem nélkül lenni megint. A nagy fény szétszóródik mindenekre. Szőnyeg. Szép szőnyeget szeretnék szőni, amelyre minden írva volna, mit szerettem, a régi házak s mai házak, kik az életben ölik egymást, s régi énem s mai énem, az ki csudálkozott, s örült, s az, ki kicsiny örömei fölött, mint gyenge virágajk fölé lehajolván, csudálkozott. Volt egy álmom, ki valóra akart válni, s nem tudta, ki fogja megváltani, s járt lovagtól lovagig, s mindenik elvérzett, s hiába, s volt egy lovag, akit megszánt, s elküldött az álom (az alig-van- asszony s a sohsem-lehet-ember). A világ végén tömör tövises rézkapu. Ez a talizmán. A majomasszony-lóember-mese. Az asszony, ki gyűrűben varázsolt, egy pohár vizet, kenyeret, mesét tud adni. Gazdája megveti, királyfi-majom elviszi (de nem eszik, csak gyűjti tisztelettel, ezért nem győzi őt az asszony). Koldus, éppen jó a kenyér, a víz, de mire jó a mese. Kar nélkül jő vissza a király, de fogával elviszi a gyűrűt, az asszony kart mesél neki. Ha írni mernék, írnám: van egy tövises rézkapu, s megette feketén fekete űr, a világ vége. Az alig-van-asszony meg tudja álmodni a sohsem-lesz-embert. A sohsem-lesz-ember megelégszik az alig-van-asszonnyal, s kenyeret, vizet ád néki a sivatagban (Zsákutca város), s visszanyeri országát. Táplálja katonáit.14 (...) Az ember meséje. Királyfi, gőgösen nevelt, szeretné az asszonyt, de tiltják tőle, elvesz egy szép nőt, ki süteményt tud sütni, rózsát nevetni, s gyöngyöt sírni, de nem engedi elmenni hazulról, mert nyakára fonja a karját, nem engedi kinyitni az ablakot és ajtót, mindig akkor nevet, ha sírnia kellene, s akkor sír, ha nevetni kellene. [...] Simogatás és csók közötti különbség. Erre 12 Claudel, Paul (1868- 1955): franda költő és drámaíró. A hetedik nap pihenője című kínai témájú mesejátékát Lesznai Anna Kaffka Margittal együtt fordította le. (Nyugat 1913. I. 413- 418. old.) 13 A források ellentmondani látszanak Lesznai szubjektív értékelésének. A kiállítás fogadtatásáról, a megjelent cikkekről és az ott kiállított kollekcióról lásd részletesen a kötet előszavának vonatkozó részét. 14 Lesznainak a naplóban lejegyzett meseötletein és vázlatain kívül több tucat kiadatlan kéziratos meséje maradt fenn, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára őriz a V 3670/40, V 3670/44 és a V 3670/18 tételszám alatt. A nyomtatásban megjelent meséket a kötet végén található irodalomjegyzék tartalmazza. Szilágyi Judit válogatásában és utószavával 2007-ben Idődíszítés - Mesék és rajzok címmel ezekből jelent meg egy reprezentatív kötet a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Hatvány Lajos Múzeum és a Nemzeti Tankönyvkiadó együttműködésében. 76
