Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1912 [ V 3670/43/1 ] Körtvélyes1 jún. 1912 Rájöttem, hogy egy férfi és egy hivatás nem férnek el egymás mellett. Egy férfi hivatás, ha sze- relmileg meg akarjuk tartani, még akkor is, ha évenkint 1 szer látná az ember. A bűneinket is Isten adja nyersanyagul, melyből az, ki több az önnön ösztöneinél, jót alkothat. Saját bűneiből trágyázhatja lelke szántóföldjét. De aki kevesebb erejű, mint anyagú, az megfullad bennük. Én? - Utóbbi. (...) [A] fasorok mindig hatottak rám, vártam valami szembejövőt, féltem tőle, nem mert váratlan, de mert olyan természetesen várt volt. Valami, ami csak azért volt borzasztó, mert igen létező, minden ködvalóságnál valóbb volt, valami, mi borzasztóan jelenti jelentését. Az ember ritkán van „jelen”, mikor maga cselekszik. Az az ember, aki tudja magát mint részét egy összességnek, ez az emberi öntudat, mikor nem lokáltónusosan látjuk önmagunkat. (...) A normális emberek röviden két részre csoportosíthatók. Olyanok, kik nem élnek elvekkel,[...] s olyanok, kik elveiket ki nem élik. Beteges elveket úgy körösztülvinni akarni, mint a mi fajtánk, illetve ilyen következetes emberekre nézve, az elv veszélyes jószág, jól megválasztandó. Az átlagemberek egymás közt már átszámítják elveiket a cselekvési értékükre. Bennünket őszintéket vagy megesznek az elveink, vagy megvetnek, mert csak annyi elvet vallunk, amennyit élünk. A keresztény meglepetésszerűbb. Nem pusztít ki magából minden ellentmondást. Ez gazdagabb voltának alapja. (...) A zsellérség megszüntetése, az uzsoratörvény logikus következménye, a bérlet is immorális - minden „tőké”-ből, munka nélkül eredő haszon. S ők, kik ezt tagadják, helyesnek tartják már az előbbieket. Öntudatlanul mindenki a szocializmust szolgálja. Sokan rövidlátó ésszel, 1 Felvidéki település a mai Szlovákia területén, ahol Lesznai családjának birtokai feküdtek. Zemplén vármegye monográfiája szerint 1905-ben a falu 200 házában mintegy 1100 lakos élt, jobbára földművesek és családjuk. A falu templomának szomszédságában állt a Mária Terézia idejében a Szirmay család építette barokk kúria, az épület háta mögötti dombra felfutó hatalmas parkkal és az alatta folyó Ondovával. Lesznai Anna nagyapja, Moscovitz Mór doktor volt, aki az 1831-es kolerajárvány idején Zemplén vármegyében nagy dicsőséget és érdemeket szerzett a kór leküzdésében. Az Andrássy család zempléni birtokaik révén került közvetlen kapcsolatba vele, aki hamarosan háziorvosuk lett. Andrássy Gyula miniszterelnökké választásakor, 1867-ben családja hálája jeléül Zempléni előnévvel nemességet adományozott a Moscovitzoknak. Nem sokkal ezt követően, 1872-ben vásárlás útján került Körtvélyes a család birtokába. A Moscovitz család a nagypolgári szokásoknak megfelelően az őszi és téli hónapokat a városban, Budapesten töltötte, ám késő tavasztól kora őszig a család apraja-nagyja vidékre költözött. A birtok egészen a harmincas évek elejéigjelentős jövedelmet hozott (például ez tette lehetővé a rendszeresen jelenlévő 10-15 vendég ellátását, és azt is, hogy Lesznai emigrációja kezdetén Bécsben egy önálló nagypolgári házat vett és vezetett). A birtok területe 4000 magyar hold volt, amelynek mintegy negyedét erdőterületek tették ki. Emellett jelentős volt a furmint- és a csemegeszőlő-termesztés. A birtok a szőlőn és az erdőn kívül bérbe volt adva. L.: Zemplén vármegye monográfiája. Magyarország monográfiája sorozat. Bp., 1905. 18. old. 69
