Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
beli nevén Liszkán - játszódik. A cselekmény a családregény szabályainak megfelelően két család - a zsidó Berkovicsok és a dzsentri Cserhátyak - hol elváló, hol összefonódó életét dolgozza fel a századelő és a századforduló Magyarországának hatalmas politikai-társadalmi freskója előterében. Naplójában, leveleiben, vallomásaiban kirajzolódik az a több évtizeden át tartó küzdelem, melyet nemcsak a regény megírása közben felmerülő sorozatos technikai nehézségekkel, de múltjának irodalmi, és emocionális feldolgozásával vívott. E folyamatot rekonstruáljuk az alábbiakban levelezésén keresztül, melyet Amerikából rendszeresen folytatott Hatvány Lajossal, majd annak halála után feleségével, Hatvány Lollival.184 Úgy érezte, arra hivatott, hogy megírja a századelő Magyarországának teljes panorámáját, ábrázolja azt az azóta letűnt világot, amelyet oly sok oldalról, mint ő, igen kevesen ismerhettek. Ez az oka, hogy Lesznai művészi módszerét alkotáslélektani és más lelki tényezők alapvetően befolyásolták: míg művét a kezében tartotta, addig a továbbírás lehetőségét is megtartotta, ezzel pedig a saját múltját és életét tartotta a kezében. Ezek a kényszerítő lelki motivációk nagy szerepet játszottak abban, hogy csak hosszas huzavona után adta ki a kezéből a kéziratot. O maga is megfogalmazta a múltja utáni vágyakozás és az írás kényszerítő szükségének kapcsolatát: „Talán csak azért volt erőm a regényemet végigkínlódni: mert bár a felismerhetetlenségig megmásítva, mégis csak őket és sok mást, a halálba vagy elérhetetlen távolba elúszó barátot próbáltam feleleveníteni benne. A múlt rongyszedője vagyok, hogy csúnyán fejezzem ki magamat. Itt egy vonás, összelopkodott emlékfoszlányok anyagából próbáltam írásomban megmenteni valamit abból, amit szeretteim lelkén át éltem és tapasztaltam. És ami tulajdonképpen önzőn és szenvedélyesen én magam voltam. (...)”18S Ez a személyes sorsával oly mélyen összefonódott történetű regény, a múlt birtoklásának és megőrzésének garanciája volt, ezért nevezte nem egy alkalommal „életem ezen terjedelmes sűrített esszenciájá”- nak186, „oly komolyan létemhez forrott kéziratnak”187 „örök regényem” 188-nek, mely befejezhetetlen és lefordíthatatlan: „elvarázsoltnak tartom a kéziratot. Fiatal koromban egyszer azt kívántam, hogy legyen egy művem, melynek megírása mindhalálig foglalkoztathat. Úgy látszik, fogott a kéziraton ez a kívánság.”189 A regény teljesség igénye igazolja azokat a világirodalmi párhuzamokat, melyeket Lesznai Anna is gyakran említett levelezésében és naplójegyzeteiben. Leggyakrabban Tolsztoj és Balzac neve merült fel. Tolsztoj példájától valóban nehéz eltekintenünk, hiszen a regény egé184 Hatvány Lajos (1880-1961) és Lesznai Anna első unokatestvérek voltak. Levelezésüket a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik. Hatvány Lajos halála után Lesznai folytatta a levelezést Hatvány özvegyével, harmadik feleségével, Somogyi Jolánnal, Somogyi Béla újságíró lányával. 185 Lesznai Anna Hatvány Lajosnénak. MTA Ms 5370/291 (1962. február 8.) 186 Lesznai Anna Hatvány Lajosnénak. MTA Ms 5370 / 283 (1959. november 14.) 187 Lesznai Anna Hatvány Lajosnénak. MTA Ms 5370 / 283 (1959. november 14.) 188 Lesznai Anna Hatvány Lajosnak. MTA Ms 5368 / 57 - (1955. január 16.) - Közölve a Hatvany-levelezéskötetben is. - Hatvány Lajos levelei. Szerk.: Hatvány Lajosné és Rozsics István. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó 1985. 243. old. (A továbbiakban: HLL.) 189 Lesznai Anna Hatvány Lajosnénak MTA Ms 5370/291 (1962. február 8.)
