Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
gári dinasztiaalapító Deutsch József lánya, a legfinomabb, ám konzervatív zsidó neveltetésben részesült Deutsch Hermina állt. Érdemes hosszabban idézni a saját léthelyzetéről adott leírását egy 1917-es nyilatkozatában: „Nevelésem véletlenjei folytán egyaránt éltem keresztények és zsidók között - emlékeim, érzelmeim, barátaim mindkét körből egyaránt rekrutálódtak - és a dolgok legelején egy falusi kúria terebélyes fái bólongattak felettem. Vidéki tisztes vadászó, politizáló »úriemberek« pipafüstjében voltam nyolcéves koromban a »legmagyarabb kis úrigyerek«, ki hazafias, sőt amennyiben ilyesmit öntudatlanul magamba szíhattam, »úriosztály- érzelmek« levegőjében nőtt fel. Emellett vallásos zsidó nagyszüleim pesti otthona, szűkösebb szigorúságú szokásai, a hosszúnapot betartó fehérszakállú öreg úr, szintén beletartoztak lelki leltáramba. Hosszúnapi és nagypénteki böjt megfértek tudatomban. A katolikus templom harangszavára imádkoztam. Tudtam, hogy léteznek pajeszes falusi grájzlerkocsmárosok, kik »zsidók«, akik pántlikát árulnak, és akárcsak a tót parasztok, nem voltak olyan emberek, mint mi. Egyszer ilyesmit fejthettem ki anyám előtt (azt hiszem, azt kérdeztem, milyen haditettért kaptak nemességet az őseim); anyám hangosan kacagni kezdett, és ez a lekicsinylő kacaj és a hozzávetett megjegyzései magyarázták meg nekem először, hogy én nem vagyok »igazi, színmagyar úrigyerek«, és hogy a zsidóság valami különvalóságot, alsóbbrendűt, társadalmilag ha nem is titkolandót, de mellőzöttet jelent. Ekkor kezdődött meg számomra a zsidókérdés. ”179 Kezdetben volt a kert című regényében Lesznai a magyar irodalomban páratlan gazdagsággal vázolja fel egy zsidó család öt generációjának történetét a pálinkát mérő rozgonyi kocsmáros- tól a zsidóságtól teljesen eltávolodott fiúig, azaz a dédapától (1770-es évek) a dédunokákig (1900-as évek eleje) ívelő nemzedéki sagájában. A középpontban álló Berkovics család életén át mutatja be az asszimiláció fokait, az új és módosuló életeszmények és értékek változásainak nyomán bekövetkező nemzedéki ellentétet, egyéni krízishelyzeteket. 1923-ban egy gyönyörű stílusban megírt - erősen a vizualításra épülő - naplóbejegyzésében180, melyet egy a zsidósággal foglalkozó cikk vázlatának szánt, a korábban még elvont, elméleti fejtegetések helyett a maga konkrétságában, a 20-as évek elején lezajlott történeti és társadalmi változások következményeivel szembenézve, az antiszemitizmus erősödő légkörében önnön életére vonatkoztatva teszi fel a kérdést: hová tartozom, miben hiszek és miért? Az 1918-ban Gömbös Gyula vezetésével létrejött Ébredő Magyarok Egyesülete nevű szélsőjobboldali szervezetet 1923-ban Bethlen István miniszterelnök távozásra bírta az egységes kormánypártból.181 Ellenlépésül Magyar Nemzeti Függeüenségi (Fajvédő) Párt elnevezéssel ellenzéki pártot hoztak létre, és az ún. „Fajvédő kiáltványban” közzétették programjukat. Erre a mozgalomra Lesznai több alkalommal utal írásában. Azonban a 20-as évek elején más - aggodalomra okot adó - tendenciáknak és 179 A zsidókérdés Magyarországon. A Huszadik Század Könyvtára 64. kötet. Bp., 1917. 354-358. old. 180 Naplók (V 3670/43/11) 181 Az 1922 tavaszán Bethlen István vezetésével létrejött kormánypártban az ún. „Egységes Párt”-ban jelentős szerepe volt a szélsőjobboldali erőknek, hiszen Gömbös a párt ügyvezető alelnöke volt. 52
