Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
«r eseményeknek is tanúja lehetett Lesznai, gondolhatunk pl. a numerus clausus bevezetésére. Kétségtelen, hogy „csupán” a szolidaritás fordítja figyelmét a zsidóság felé, hiszen már az 1917-18-as és a 20-as években megerősített vallási-etikai szemlélete mit sem változott, azaz nem vallási nekibuzdulásból vagy bármiféle zsidó identitásból eredtek sorai. Lesznai Anna, 1960-as évek; magántulajdon Összehasonlítva 1917-es és 1938-as felfogását csekély változást figyelhetünk meg. A zsidókat két nagy csoportba osztja: egyrészt a „ghettózsidókra”, az ortodox vidéki zsidóság tagjaira, akiket nemzetiségként értelmez, és a többi nemzetiséget megillető jogokat követeli számukra; másrészt a gettóból kikerült „kultúrzsidókra”. Az 1917-es kultúrzsidó kifejezést 1938-ra az asszimiláltak kategóriája váltja fel, akiket már teljesen - eszméiben, nyelvében, szokásaiban - magyaroknak tekint, és önmagát is harcos asszimilációpártiságával e csoporthoz tartozónak érzi. A cionisták és zsidó fajvédők mint zsidó típusok csak az 1938-as fejtegetéseiben jelennek meg. Tragikus helyzetben látja a kultúrzsidókat, akik számára a zsidókérdés a legfájdalmasabban érezhető. Ők azok (bár a többi csoportban is felismeri e jelenséget), akik egy „sajátos önérzeti állapotban” élnek. Amit eddig becsültek (zsidó tradíciók), arra már nem lehetnek büszkék, ám a nemzsidó, keresztény tulajdonságokat és sajátosságokat még nem érezhetik teljes egészében magukénak. Ez idézi elő azt az önérzeti törést, ami az általa „különös, betegesen izgatott lelkiállapot” legfőbb oka és egyben magyarázata, melyet a helyzetükből eredő folytonos stabilitáshiány idéz elő. Ezt a problémát a zsidók társadalmi pozíciójából, a neveltetésből és a családi légkörből eredezteti, tünetének pedig a financiális és az intellektuális javak túlzó értékelését és demonstratív megjelenését, a modorbeli hiányosságokat és a túlzásokra, „kilengések”-re való hajlamot tekinti. 53
