Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

A képoldalakon olvasható idézetek forrásai

165. oldal: 167. oldal:

173. oldal:

177. oldal:

183. oldal:

191. oldal:

197. oldal: 203. oldal:

209. oldal:

210. oldal:

211. oldal: 215. oldal:

219. oldal:

223. oldal: 227. oldal: 231. oldal:

235. oldal: 237. oldal: 241. oldal:

249. oldal:

251. oldal:

253. oldal: 255. oldal:

257. oldal:

„Bevégezetten, épen áll / Szerelmem biztos palotája” (Szombat estén) „Szépanyáim bennem ébredt szíve / A régi házhoz mindig visszahúz - / Nincsen eltávozás” (Mottó a Köd előttem, köd utánam című kötetben)

„szivárvány selymét színszálakra fosszad/föld kerekségét kis képekre osszad”(Táltos remény)

„Nem múlok el koldusszegényen, / De úgy, mint hálás őszi estek, /(...) S magok, kik termő földbe esnek” (Sírversem boldog napon)

„Jaj, varázsom nem sajátom, / rámvetődött egy tisztáson (...) varázs vágyás elfakulna, / parazsamra hamu hullna” (Boszorkánydal)

„Tebenned, ragyogó kertem, / Kiben kacagva hevertem, / Itt maradt lombodba keverten / Lelkemből egy falat” (A kert)

„Hazairamló szívem, gyermeki futásnak eresztlek...” (Hazavágyás)

„minden papír bűvölve titkos írással, / (...) felgyullad rajta a te képed mása” (Szerelmes vers)

„(...) te küldtél nékem nagy, nehéz csudákat, / Sziklakőbe vágott oszthatlan szerelmet” (Imádság)

„Kifejtem, kibontom / vágyaimnak hímét / sorsom köntösének / befordítom színét” (Rigmusom kántálom)

„lágy szeretetnek két kezétől messze / Állok én” (Őszi válás)

„Mért nem nevet úgy senki már körültem / Mint te nevettél, napszemű atyám?” (Apám dicsérete)

„Fiókák bújtak ölembe / örömem morzsákra törtem / tátott kis csőrük betömtem” (Rossz tréfa)

„A sok »miért« felesleges, / Minden, minden természetes” (Napok)

„Köröttem oktalan béke, nem nyúl semmi belém” (Dolgok öröme)

„Jövendő kelyhek csillogó ködét /Meglátom meztelen fák karjain” (Idegen testvéréhez szól Meluzina)

„És göndör hajú csinos voltam / És nem volt semmi, semmi gondom” (Látogatás) „Gyermekkor ugye ez ismét: a dolgok szűz öröme” (Dolgok öröme)

„Vagy alhassak én is / Téli takaróban, / Lombtalanul, lomhán / Csitítgató hóban” (Télen)

„íme, minden megérett, / íme, minden betellett / S le még semmi se hullt” (Elviharzott május)

„Kiket kertünkben együtt ülni látok, / Megöregedtek mind a jó barátok” (Későn érkezem, 1908)

„(...) telve nappal, kedvvel, / Érettebb kezekkel, szentebb szeretettel” (Őszi válás) „És félelem fog el, ha eszembe ébred / Körülöttem mennyi nyüzsgő szenvedés van” (Őszi válás)

„Ezt szeretem, azt megértem / ezt lázítom, azt meg kérem, / ezt csitítom, azt meg szánom...” (Napló)

526