Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

A képoldalakon olvasható idézetek forrásai

259. oldal:

261. oldal: 265. oldal: 275. oldal:

279. oldal:

283. oldal: 289. oldal:

299. oldal:

305. oldal:

309. oldal:

313. oldal:

315. oldal:

319. oldal: 327. oldal:

329. oldal:

331. oldal:

335. oldal:

343. oldal:

347. oldal: 353. oldal:

357. oldal: 369. oldal: 391. oldal: 397. oldal: 401. oldal:

„Mert sorsunk sírni és szülni és csókolni ezernyi csókot. / Azok kik mulasztottak ott túl is, mint lent a földön / Hiába várnak” (Az asszonyok párja)

„Rend legyen és nap legyen / illatozó csend legyen” (Könyörgés)

„Gyér meseszálon függ piros élte” (Ezeregy éjszaka)

„Uram engedd hogy lássam (...)/ az otthoni táj vásznán vonuló évadok rendjét” (Egyszer, még egyszer)

„Tudom, hogy eltér tőlem az utad, / Tudom, hogy elmégy hozzá, ki nincs még” (Egy távoli esküvőre)

„dajkadalok danája leng, / anyai csók csengője cseng” (Altató nóta)

„magányos szóból szőjél olyan kelmét / mia gyermeknek, s ha felnőtt is kell még” (Táltos remény)

„Görnyedtem és féltem - / Ezer bágyadt éjen / sok mesét meséltem” (Ezeregyéjszaka)

„Keskeny a nyár pallója, / de vezet végtelen véghez. / Keskeny a sorsod, de rajta Istenek járnak” (Rigófüttyre)

„Testemhez simulnak, hajamba szövődnek, / Karomra fonódnak az életvirágok” (Őszi válás)

„Faluvég, forduló, kútgém, pocsolya, fürdő kacsák, /Akácok illatos árnya, nyújtózó topolyák” (Hazavágyás)

„mellettem vidul a kedved és gyógyul a náthád ha fázol, / öleld hát drágám vénülő víg feleséged” (Napraforgó)

„Határtalan varázskertünknek / Fala neszfogó mesekőből” (Félek tőlük, 1909) „Mert Te ébredsz alvó népen / Te szólítasz igaz néven / Helyünk helyét Te rendeled” (Miatyánk)

„Isten, mindenttudó vagy, előtted nincs titok. / (...) Tétován járunk s nem tudjuk, miért” (Ima)

„Fölkeltem és jártam a napot: / A pillanatok terhes rendjét / A teljesedés tikkadt csendjét” (Régi dal)

„Mi az öröm? Szép nyári reggel, (...) / Vidám falusi reggeli / Napos tornáccal, lágy kaláccsal” (Mi az öröm?)

„Borul és kenyérül osztottam el magam. / Árnyékomba ti seregestől fértek, / hazataláltok ahogy hozzám értek” (Asszonydalok)

„Hosszú uzsonnák a hársfa alatt / Megrövidültek. Az idő halad” (Későn érkezem) „Ember, állat, növény s a kövek, a holtak / Százszirmú szívemben egybefogva voltak” (Isten asztalát terítem)

„Csudálatos ütembe váltott / Egyensúlyom olvadt öröm” (Szombat estén)

„(...) puhán hullass az ölembe / Apró örömöket s ízes boldogságot” (Imádság) „Gránit a siratófalban, / ütem magyarajkú dalban” (Vallomás)

„Nincs templomom, csak keresztem, / nem találom, mit kerestem” (Napló)

„egy szarvas felveti fejét, / aggancsa repedt fellegbe akad” (Őszi varázslat)

527