Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
Amerikai emigrációja után az a fájdalom, melyet e Paradicsomkert elhagyása jelentett, sohasem enyhült, hiszen azonos lévén vele, önnön lényének egy darabját kellett hátrahagynia: „A fák is, mint az emberek / némák itt és idegenek. / Nem játsztam búvócskát alattok, / komor menetben nem haladtak / apám koporsója felett .../Áfák itt mért szeressenek.” (Napló 1940)164 Lesznai Anna és élettársa, Gergely Tibor emigrációja után, a háború utolsó időszakában az akkor már házas Garay Károly Körtvélyesen maradt. Hogy mi történt vele, senki nem tudja pontosan, talán a partizánok közé akart állni, míg más elképzelések szerint - mivel Garay a II. világháború előtt hosszabb ideig Angliában élt és tanult, és ott pilótakiképzést kapott - az erről szóló igazolványt megtalálták nála a németek, emiatt kémnek gondolva őt, kivégezték. A halott fiút egy Lesznai által több helyen megírt Mariska nevű hű szolgálójuk temette el a körtvélyesi kert fái alatt.165 A naplók talán legmegrendítőbb néhány sora az a feljegyzés, amely az „Isten kegyelmezzen!” felkiáltással kezdődik, és amelyet fia halálhírét követően vetett papírra 1945 augusztusában.166 A háború után az épület és a park gazdátlan maradt, a fákat kivágták, a kert örökre elpusztult, ám a kúria épülete ma is áll.167 „Vállaltan szerelmes nő voltam” - Lesznai szerelemfelfogása A naplófeljegyzések fő kérdései közé tartozik a szerelem mibenléte, az önmegvalósítás és a közösségi (családi, baráti, társadalmi, nemi) szerepek között feszülő ellentétek, esetleges ellentmondások feloldásának módja. A magánéleti vonatkozások közül éppen ez utóbbi kontextusban - egy-egy komoly lelki válság idején - jegyzi fel Lesznai érzéseit, és különösen érdekes a napló a női élet egyes szakaszaihoz fűződő célok, küldetés, rendeltetés meghatározottsága és értékelése szempontjából. 164 Lesznai: Dolgok öröme I. m. 1985. 143-145. old. 165 „Málika asszony nagy bánattal hagyta el Körtvélyest. Itt maradt elsőszülött fia, Károly, akit a háború folyamán Bystré falu mellett agyonlőttek. Ott ment át a partizánokhoz. Boscsics faluban tartózkodott és nagyanyám apámmal küldött minden nap ennivalót. A háziasszonyánál egy levelet hagyott, arra az esetre, ha valami történne vele, juttassák el Körtvélyesre. Egy reggel, Így emlékezett vissza a háziasszonya, németek jöttek be a házba, étellel és cigarettával kínálták, amit ő nem fogadott el, mert tudta, hogy ez mit jelent. Elhurcolták és agyonlőtték. Amikor nagyanyám ezt megtudta, Pistával, Gyuszival és az apámmal elmentek a holttestért. Egy mocsárba volt beásva. A cigányok kiásták, nagyanyám ünnepibe öltöztette az utolsó útjára. A körtvélyesi temetőben temették el. Mellette alussza örök álmát Mariska nagyanyám, így nincs egyedül. Amikor nagyanyám ezt a szomorú hírt megírta Málika asszonynak, a válasz az volt: Elvehettek volna mindent, a birtokom, a gazdagságom, csak nem a fiam.” - Nanakova Bozena visszaemlékezései. Elhangzott a Morzsái az eltörött világkalűcsnak című Lesznai Anna-emlékkiállítás megnyitóján Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2006. június 24-én. 166 Naplók (V 3670/43/19) 167 Az épület szinte a felismerhetetlenségig átalakítva hosszú ideig óvodának adott otthont, ám pár éve olyannyira rossz állapotba került a szigetelés hiánya miatt, hogy az intézményt kiköltöztették, így az épület ma üresen áll. A települési önkormányzat különféle uniós fejlesztési források bevonását tervezi az épületrekonstrukció érdekében, ám a további hasznosítási célok még nem tisztázottak. 48
