Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
Lesznainál a szerelem a lehető legmagasabb rendű ember és ember közti viszony, az átlényegülés maga. Ennek alapján értelmezhető ornamentális - a formaszépség jegyében alakított testi-lelki — viszonyként, illetve az esztétikai életvitel legmagasabb fokaként is. Számára a szerelem tragikuma éppen az utolsó lépés: a teljes egyesülés lehetetlenségében rejlett. E félbemaradottság jelképe a naplókban az 1917-18 körül megjelenő alteregó: Meluzina alakja.168 Önimitációja, amely egész versciklusoknak is témájául szolgált169, önmagában is rendkívül ornamentális alak - ahogy ezt a fennmaradt Lesznai-skiccek is igazolják és egyértelműen jelzi a metamorfózist az evilági és a túlnani között, szimbolizálja az átjárást a két szféra között, és ezzel egy időben mutatja a testi valóság széthullását és az átlényegülés lehetetlenségét. Lesznainál Meluzina az áttörés kudarcának jelképe: földi énünk és az ideális rendeltetésünknek megfelelő, megváltott énünk közti szakadék jelzésére szolgál. Kétlényegűsége jelzi az önmagunkkal való teljes azonosság hiányát és lehetetlenségét. Lesznai személyes életében is átélte alteregójának dilemmáit, sokáig próbálgatta az ő saját, egyéni asszonyi mivoltához illő szerepeket.170 A nők rendeltetéséről Lesznai 1910-ben a Nyugat hasábjain folytatott igen éles vitát Dienes Valériával, a kor másik kiemelkedő személyiségével. Míg Lesznai az emóció és a test, addig Dienes a ráció elsőbbségét jelölte meg a női, asszonyi lét elsődleges tényezőjeként.171 168 Meluzina az ófrancia mondavilág sellője. A kifejezés magyarázatát és az életműben betöltött szerepét 1. részletesen a kötet végén elhelyezett fogalomtárban. 169 Lesznai Anna: Eltévedt litániák. Bécs, Libelli Verlag, 1922. 39-57. old. (6 Meluzina-vers) 170 „Máli is feljött Bécsbe, legújabb kedvesével, a kis Gergellyel. Gyönyörű dolgokat mond erről a szerelemről. Eddig négy csoda történt vele. Először mikor megértette a füvet, a fát és az eget kint a mezőn; másodszor mikor anya lett; harmadszor „Tristan-Frecki”-vel való viszonya, mikor megértette, hogy érző teste van. De mindeddig Meluzina volt. Most ismerte meg a kis „Gergőczben” a jóságot és a szeretetet. Most kapott halhatatlan lelket, most lett keresztény, most ébredt rá lelkére, és megszűnt Meluzina lenni. „Szép, nagy költemény ez neked, Máli - mondom -, de nem hiszem, hogy megállsz őmellette, mert kevés és kicsi neked. Nemcsak négy csoda van, és van még grádics Istenig.”- „De csak egy ember kapuján lehet hozzá bejutni.” - „Nekünk nem az egy ember a hozzá vezető ösvényünk” - mondom. „Akkor kurva vagyok, és nem tudok igazán szeretni, és akkor nekimegyek a Dunának” - mondta rettenetesen elkeseredve. „Akkor átkozott Meluzina maradok, aki pedig kevesebb, mint ember.” „Kurvának is nevezheted magadat - feleltem -, és ez nem okvetlen szidalom. Mert nem csak az egy ember-szeretés nívója alatt, hanem felette is van egy régió. Nekünk az a tragédiánk, hogy közvetlenül láttuk meg az Istent egyszer, és azóta nem tudunk senkit „igazán szeretni”, mert senki sem válhatik számunkra többé Isten útjává. Ezért érez minden ember valami hűvös és eltörölhetetlen distanciát a szerelmünkben, és onthatjuk bár a vérünket értük. Ezért állomások az emberek, vagy útitársak, akik kísérnek, ameddig tudnak, de az arcunk már nem feléjük van fordítva, ha kezüket nem is eresztjük el. Nem az a baj, hogy nincs halhatatlan lelked, inkább az a baj, hogy előre megélted az örökkévalóságot. Ezért vagy te is vándor. Ami nem okvetlenül mindenki elhagyását jelenti. De az emberek csak útitársaid lehetnek - nem útjaid és megváltóid (...) Szegény testvérem, Máli! Nem fér beléje a lélek és még kevésbé a mai emberek erkölcsi világába. Sokat fog még szenvedni, és piszkosnak, kurvának, frivolnak és jellemtelennek fogják szidni, mint engemet.” - Balázs Béla: Napló. I. m. II. köt. 362-363. old. 171 Dienes Valéria: Levél Lesznai Annának. Nyugat 1910/15. 49
