Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

Naplójegyzetek

►___________________________________1939; 1943---------------------------------------------—«

ránsok 4 pici édes gyerekkel. Igen kedves, finom népek - monarchists emigránsok. Ilyen is van. Sok csúf, de jóindulatú állat van a bárkán, amikor elvágódtam, a legcsúnyábbak hoztak ólomvizet és más vigaszokat. A [Yhsanó] úgy pirula, mint kúp alakban kúrálószer: ezt jegyezzétek meg.

Dusi és Horváth Zoli618 hála Istennek elég rendben. Dusika azonban oly kétségbeesett, hogy nagyon sokat írjatok neki. Most már jobb lakásuk lesz, de eddig rémes helyen laktak a Mont- martre-on, egy sötét bűnbarlangban. Ha beléptél az „előcsarnokba” csak azt láttad kiírva: „Danger de Mort”619 - egészen közelről kiderült, hogy a lift túlterhelésére vonatkozik. A villany, a fűtés! (Dusi!) el volt romolva, a lavór eltörve. Most szép kis villalakást kaptak.

Pór Bercit620 is láttam, és sokakat, öreg Laci bácsit, aki nagy nyomorban hős. D. Laciék igen kedvesek voltak - szép otthonuk van.621

Isten adja holnapután tán már meglátom az Istenáldáskákat - az nagy-nagy Istenáldás. Persze Kari után vágyódom most és aggódom.

Édes jó barátok, sok hülyeséget írtam össze, de okosakat nem lehet, és nem tudok. Amint komoly vagyok, búsulok - hát inkább nem vagyok komoly. Nagyon boldogít, hogy Istenáldáskákat látni fogom Isten segedelmével - de nagyon félek az új világtól és a régi világért. Isten segítse mindkettőt.622

[V 3670/43/18]

Aug. 25. 43 Brewster

Nem akarok hálátlan lenni Istenem iránt. Ma éreztem hosszú idő után valamit, ami a boldogsághoz, egy immanens egyensúly- és rendérzéshez hasonlít. Tudom, hogy ehhez ma még hozzátartozik a kedves, csendes falusi környezet (mely nem mentesít bár, de izolál gondjaimból). Ha ez így mehetne tovább, tán meggyógyulnék lelkileg. Nem tudom, mennyire őszinte: de ma éreztem először, hogy úgy tudok ideig-óráig gondolkodni (és ezt élvezni is), hogy nem látom magam előtt Gerget mint szükséges kiegészítőt és publikumot. Amint ezt leírom, már bomlik is ez a töretlen önmagam-érzés, de percekig megvolt, tehát potenciálisan megvan valószínűleg. Lehet, hogy város, zaj, pénzgond, munkacsalódás és a közelség súrlódása leépíti ismét ezt a kezdődő kis harmóniacsírát. De ha megvolt egy percig, bizonyos fokig tőlem, akaratomtól függ, hogy újra megszerezzem. Paradicsomi volt, amíg valóban „ketten-egyek” voltunk - és mint meg kellett tudnom, soká éltem ebben a hitben, mikor már igaz sem volt. Most azonban tudom, hogy megszűnt ez a „ketten-egy Paradicsom”, és azt is tudom, hogy 1) nem épülhet fel újra a régi módon; 2) kétséges, hogy van-e más mód, amelyen felépülhet köztünk; 3) csoda segíthet, csodában hinni kell és lehet, de nincs jogunk sem követeli a csodát, sem úgy élni, mintha a csoda már megtör618 Horváth Zoltán (1900-1967) újságíró, író. Felesége, Mihályi Ödönné (Dusi) Lesznai közeli barátnője volt. Horváth 1938 és 1941 között Franciaországban élt feleségével, majd hazatérése után újságíróként dolgozott tovább. Lesznaiék Amerikába való elutazásukat megelőzően Párizsban találkoztak a házaspárral.

6,9 életveszély

620 pf')r Bertalan (1880-1964): festő. 1938-1948 között Párizsban élt.

621 Az utóbbi két barátot nem tudtuk azonosítani.

622 Itt ér véget Lesznai levele.

487