Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1943 ■m tént volna; 4) tudom, hogy magatartásommal - bár meggátolhatom, hogy egy ilyen „ketten egy harmónia” létesüljék még valaha köztünk, igen keveset tehetek létrehozatala érdekében. Azt kell tehát megnéznem, hogy lehet-e új harmónia számomra, és min alapulhat. Mi keltette bennem egy percre ezt az új harmónia-érzést? Két dologgal azonban abszolúte tisztábban kell lennem, mielőtt az új felé tendálok. Építés előtt le kell hordani a romokat. Praktice: erősen erotikus lény vagyok, és ez az erotika, bár mindenből táplálkozott és mindenre kiterjedt, utóbbi 25 évben Gerg körül, és már azelőtt is, szexuálisan volt centrálva. Koromban új pozitív szexuális tapasztalatom és örömem már nem lehet. Erre a pontra csak egy felelet van: minthogy lényem abszolúte erotikus, csak azt tehetem, hogy új, magasabb formában visz- szatérjek egész fiatal korom szétszóródó erotikájához, és azt, mint akkor tenni tudtam, pozitívvé és alkotóvá és harmonikussá alakítsam. Maradna persze a vallás útja, az isteni étoszra centrált érosz, de én vallásos vagyok bár, de nem szent, nem misztikus, hanem mágikus. Gerggel való szerelmem felbomlása nem csak boldogság-, de hit és világnézet-összedőlést is jelent. Tán ezt még nehezebb „rendbehozni”, mint a „boldogság” elmúltát. A világnézetem az a szisztéma volt, amelyben én magam kialakultam, és amelyben helyem és funkcióm volt. Most kivert kutya vagyok, rosszabb annál, mint a kutya, az csak helyét és funkcióját veszti, ha kiverik: én azonban alakomat is. Kaotikus amorf tömeg lettem. Azt hittem, hogy két lény Érosz által eggyé, egy olyan eggyé válhatik, mely több háromnál. Ha ezt a hitet elvetem, mi marad? Mindent át kell revideálnom, még művészetről szóló teóriámat is. Pedig ez a hit sok téren abszolúte bevált. Ha megőrzőm ezt a hitet, azt kell bevallanom, hogy bár a hit igaz, én elhibáztam, én gyenge voltam, az én szerelmem nem volt tiszta szerelem. (Egyet tudok: túl sok magam-bebiztosítási vágy volt benne, és túl mereven ragaszkodtam a keretekhez, mert valószínűleg tudat alatt éreztem, hogy valami a közös magban, a dinamikus centrumban nincs rendben.) Ez a második út valahogy elviselhetőbb az elsőnél, kisebb felborulással jár, mert végül hitem tárgya és módja érintetlen marad, és csak én buktam el. Elvégre bármily hiú vagyok és bármily keserves belátnom, hogy öreg vagyok és elvétettem az életem fő vonalát, mégis kevésbé nagy így a pusztulás. Sohse hittem magam csalhatatlannak (kivéve éppen szerelmemben Gerghez), és sohsem hittem magam a világ kiváló fontos tényezőjének. Ez ellen a könnyebb kín ellen csak az szól, hogy nem vezet el eléggé tévedésemtől, és valahogy túl könnyelmű megoldásnak látszik. Másrészt ha ezt fogadom el, csak egy probléma van - a testi-idegbeli reális kibíráson, azon az ezer részletkínon kívül, amely még elémbe fog bukkanni -, hogy hogy használjam fel maradék magamat és maradék életemet a régi cél érdekében. Aktive már nem szolgálhatom Éroszt, csak „teoretikusa” lehetnék, mint a hinduk, kik életük 3ik fázisában (v. 4ik volt) (gyerek, szerelmes, hős, bölcs) bölcsekké lettek.623 De itt az a bökke623 A klasszikus hinduizmus a férfiak számára négy életszakaszt tart ideálisnak: tanuló, családapa, erdei remete és vándoraszkéta. A szövegben a gyerek, szerelmes, hős, bölcs ezekre próbál utalni. 488
