Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
nevelési hatások alatt nőjenek fel. Rafinált francia konyha - túletetéssel megterhelve meleg vizes mosdás, meghűléstől és légvonattól való örökös félelem, hermetikus elzártság a falutól s minden gyermeki társaságtól, állandó ideges kétségbeesés és jajveszékelés minden nátha miatt, a gyerekek minden szabadságának vagy iniciatívájának rendszeres tönkretétele. Mindez valóban egy teljesen lehetetlen nevelési rendszert teremt, mely exasperál és kétségbe ejt.”154 Jászi naplóbejegyzései jól kiegyensúlyozzák, más oldalról világítják meg a Lesznai naplójában írottakat, hiszen az utóbbiakat olvasva úgy tűnhet, hogy a Moscovitz család és maga Lesznai is a harmincas évek közepéig teljes szimbiózisban élt a faluval, ott-tartózkodásukkor mindennapi kapcsolatban álltak a parasztokkal, a szolgálókkal és a falu társadalmi elitjével (pap, ügyvéd, jegyző, gazdatiszt, tanító), és élvezték a tájat, a vidéket. Ez a kép némileg módosul, ha Jászi Oszkár 1919 és 1923 között írt feljegyzéseit olvassuk. A falu és a vidék kínálta lehetőségek - színek, képek, ízek - élvezete nem mindig adatott meg. Bár a család jól bánt háznépével155, és ahogy ez a naplóból is olvasható, Lesznai az ő környezetükben is élményekre vadászott, a valóságban a kastélyt és a falu világát a kertfal - ha kellett - hermetikusan zárta el egymástól. A két világ között óriási szakadék tátongott, ahogy erre Jászi többször utalt: „lehetetlen körtvélyesi szociális viszonyok, a bántó luxus”156 ; „a gyerekeket ki kell vonni ebből a beteges, luxuriőz, túltáplált miliőből s egyszerű, szigorúbb környezeti viszonyokat kellene számukra teremteni”157; „(...) ha nem bántott volna a gyakori ráeszmélés a jelen bajaira és a jövő bizonytalanságaira, talán közel lettem volna a meseszerű kastély elvarázsolt boldogságához. De így, többnyire túlságosan éreztem a felbőszítő inkongruenciát a tejben és vajban fürdő körtvélyesi lak és a pusztuló világ között.”158 Lesznai betegesen rettegett a betegségektől és járványoktól, ekkor fiait összeszedve menekült a faluból. A falubeli gyerekekkel a kisfiúk nem érintkeztek, ám édesapjuk ott-tartózkodásakor járták a vidéket, csónakáztak az Ondovában, télidőben szánkóztak, és élvezték a természetet.159 Jászi egyik megjegyzése érdekes adalék lehet ahhoz, hogy még maga Lesznai is némileg kuriózumként, élő skanzenként tekintett a falura, érinthetetlennek érezve azt: „Máli levele. (...) Ingerült panasza a hrusovi nép esztétikai bűnei ellen. (A templom 154 Jászi Oszkár naplója. I. m. 131. old. - 1920. augusztus 6. 155 „A kert és benne a fenyőerdő tébécé-betegek gyógyítására is szolgált. Ha valaki a faluban tuberkulózist kapott, Málika asszony volt az, aki kiadós ételt biztosított neki és kötelezően a fenyők alatt kellett üldögélnie. Betegeket látogatott és nehéz perceikben erőt öntött beléjük. Szerette a gyerekeket és nem feledkezett meg róluk. Vasárnap a gyerekek a kastély kapujához mentek és ő cukorkát osztogatott nekik. A gyerekek nagyon örültek neki, és Málika asszonynak még nagyobb öröme tellett a gyerekek nézésében.” - Nanakova Bozena visszaemlékezései. Elhangzott a Morzsái az eltörött világkalácsnak című Lesznai Anna emlékkiállítás megnyitóján Budapesten, a Betőh Irodalmi Múzeumban 2006. június 24-én. 156 Jászi Oszkár naplója. I. m. 115. old. - 1920. június 7.: „Máli a körtvélyesi fészekben a valódi nagyasszony, lelke elragadó szárnyalásával, szelleme szédítő mélységeivel (...) tevékenysége a körtvélyesi parasztok érdekében olyan bátor, nobilis, mindenkivel szembeszálló ” 157 Jászi Oszkár naplója. I. m. 132. old. - 1920. augusztus 6. 158 Jászi Oszkár naplója. I. m. 151. old. - 1920. november 10. 159 „A két hét egyébként idilli csendben és paradicsomi dologtalanságban telt el. A gyerekekkel való séták és játékok voltak a nap fénypontjai.” - Jászi Oszkár naplója. I. m. 133. old. - 1920. augusztus 6. 46
