Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
A hagyaték áttekintésekor kiderült, hogy számszerűleg a legnagyobb csoportot - mintegy 600 darab - alkotják azok a 12,5 x 20,5 cm-es lapokon rajzolt, főleg madarakat és emlősállatokat ábrázoló vázlatok, amelyek ennek az új állat- és növényvilágnak a szereplőit jelenítik meg. A főképpen ceruzával, golyóstollal és blctollal rajzolt képek az absztrakciós folyamatnak különböző fokán állnak: a tanulmánynak is beillő ábrázolástól a teljes elvonatkoztatásig terjednek. Az állatok közül a madarakkal próbálkozott legtöbbet - a legnagyobb számban ilyen vázlatok maradtak fenn - , amelyek tojást, virágkompozíciót tartanak a csőrükben vagy a karmukban, de vannak cserépből kinövő vagy éppen szívnyelvű madarak is. E vázlatok bizonyíthatóan már az amerikai évek alatt készültek, hiszen a hátlapra nem egy helyütt angolul írott telefonüzenet, megjegyzés vagy éppen egy bevásárlólista került. Emellett a festésre és a színre vonatkozóan is több helyütt olvasható odavetett instrukció. Sajnos a tervezett kötet nem készült el92, ám a hagyatékban egy vázlaton a következő feljegyzést találhatjuk: „Rare book - of suggestions for new animals and plants to be created the old ones being too naturalistic (For Jack Sammels Christmas MDMLXII by Anna Lesznai). First and only edition limited to one copy.”93 Lesznai tehát egy alkalommal biztosan felhasználta vázlatait. „a megváltott célvilág: (...) az ornamenssé váltott sors”94 - Az ornamentális szemlélet és az ornamens fogalma Lesznai képző- és iparművészeti, illetve irodalmi életműve, alkotásai alapjául egy hosszú évtizedeken át alakított, rendszerré formálódott világszemlélet szolgált. Ez a modell magyarázatot ad minden alkotásának létrejöttére, a munkafolyamat lépéseire, világnézetére, sőt emberi viselkedésére is. A modell finomodott ugyan az évek folyamán, de princípiumaiban és részegységeiben változatlan maradt, amit a naplófeljegyzések is igazolnak. E modell illusztrálásra Lesznai kidolgozta a maga fa-hasonlatát, fa-meséjét. A fa, ez az ősi, „plasztikus világszobor”95, az örök, időn és téren kívül álló abszolútum (amit nevezhetünk istennek vagy a világformáló, világlétet fenntartó akaratnak), érintetlenül és önnön spiritualizmusában foglalja magában az összes valaha voltat és majdan leendőt. Lesznai felfogása szerint minden lélek (számára nemcsak az embernek, de minden élőnek lelke van, sőt a teremtett konkrétumok is magukba zárt üzenetet hordoznak) ebben az abszolútumban létezik potenciálisan. Ezt az elvarázsoltság, „dióhéjba préseltség” állapotának tekinti. Ebben az ősi, szent rendben élet és művészet érintkeznek, egyek, azonosak: anyag, szellem és a lélek gyökerei találkoznak. A fa-mese tanulságaként a dolgok azonban nem maradhatnak ebben az ősállapotukban, meg kell váltódniuk, formát kell ölteniük, anyaggá kell válniuk. Ez a csoda - a megvalósulás - az alkotó által következhet be, az „én és a minden közti áttörés” eredményeként.96 A potenciálisan létező konkrétum kikívánko92 Lesznai férje, Gergely Tibor több hasonló témájú munkát illusztrált, a kutatás izgalmas feladata lehetne a két művész egymásra hatásának vizsgálata. 93 Hatvány Lajos Múzeum, ltsz.: 83.1.263 94 Naplók (V 3670/43/4) 95 Naplók (V 3670/43/2) 96 Naplók (V 3670/43/7) 28
