Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
zik az abszolútum fogságából, megérzi „bezártságát, dióhéjba préseltségét”, önnön korlátáit. Az alkotó, a létrehozó bárki lehet, amennyiben szereti a létrehozandót és szeretetből teremt. Az őskáoszból, a lét első fázisából való kiszabadulás és kiszabadítás többféle, néha nagyon mélyen gyökerező, félig ösztönös, sőt öntudatlan módon történhet. Ezeknek csak egyike a művészet, emellett megjelenik a vallás, a szerelem, a metafizika és a szent és szimbolikus játék. Ezek azonos természetű aktuson keresztül - az én és a minden korlátainak áttörésével - ugyanazon cél érdekében valósulnak meg, és egy nagy teljes egység megvalósítására törekszenek. Az alkotó vagy a művész teremtő gesztusával, amellyel visszaemlékezik egy ősire és átéli a metafizikai ab- szolútumot, egy új konkrétum születik, hiszen nem tudunk anyagot forma nélkül elképzelni. Lesznai formaértelmezése igen sokrétű: „átemberesítő eszköz”97, „a megvalósult lélek”98, a „teremtmény állapota miután kiesett az isteni rendből, és mielőtt kialakult az egyéni forma benne”.99 Ez a formába-váltás a modell következő állomása: „szülés vagy földre késztetése egy más dimenzióban élőnek”.100 Ebből az aktusból a metódus, a művelet, a technika nem eliminálha- tó, hiszen vizuálisan vagy más érzékszervek által felfogható formák jönnek létre. Ezen formá- ba-váltási aktus sikere, foka és minősége más és más, így Lesznai a formák három csoportját különbözteti meg: léteznek a halhatatlan eszmei formák, melyek még nagyon közel állnak az eredetükhöz. Másodsorban megnevezi az anyagszerű, nem örök és nem teremtő, félbemaradt formákat, melyek mintegy megrekedtek a tárggyá válás szintjén, nem telítődtek további értelemmel, csupán a technikai aktus megvalósult jelei, ide sorolja pl. a díszítést, a konstruktivitást és a kompozíciót. A harmadik típus a forma és tartalom legtökéletesebb szintézise által valósul meg, ez „a harmónia, a megváltott célvilág: az egyén Istenben, az ornamenssé váltott sors”.101 Lesznai számára a maga tisztaságában ezt a szintézist az általa legtöbbre becsült formák - a mese és az ornamens valósította meg. Az ornamens, az ornamentális felfogás kapcsán feltétlenül meg kell említenünk a szecesszió művészetét. Lesznai Anna a szecesszió ornamentikájáról szólva egyszerűen és sokatmondóan csak a „rémes” jelzőt használja, a kubistákra, szürrealistákra és „az unalmas fotografikus naturalistákra” kevés szót veszteget. Nézőpontjából az ornamens sohasem a tárgyak el- és letakarására szolgál, sohasem rejti el magát a dolgot. A funkcionalitás és a díszítés helyes aránya pedagógiai rendszerében is fontos szerepet kapott. A Lesznai által kialakított alkotói, teremtői modell elemzése kapcsán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy számára a legnagyobb értékkel bíró forma, a tökéletes harmóniát hordozó ábra esszenciálisán egyesíti a technikai gesztus tökéletességét a tartalommal. Ennek a legelemibb, de egyben leg97 Naplók (V 3670/43/1) 98 Naplók (V 3670/43/4) 99 Naplók (V 3670/43/4) 100 Naplók (V 3670/43/13) 101 Naplók (V 3670/43/4) 29
