Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
kiviteleztette, ahol nem volt „bennszülött népművészet”, így feltételezhető, hogy nem mezőkövesdi parasztasszonyokkal dolgoztatott, akiknek gazdagabb hímzéstradíciója nagymértékben módosította volna a hímzésre szánt terveket a kivitelezés során, hanem a - megítélése szerint — szerényebb népművészeti tradícióval bíró felvidéki falvakban talált kivitelezőkre: „A munkáltató iparművész szempontjából, ki híven akarja reprodukáltatni saját művét is, előnyösebb, ha oly vidéken dolgoztat, hol nem honos semmi nagyon fejlett sajátos népművészet, mert az önálló iniciatívájú parasztasszony majdnem képtelen a tőle idegen minta másolására. Ugyanaz a minta, melyet csekély hímzési tradíciójú felső-zempléni faluban híven és egyenletesen lemásolnak, önkényesen átszínezve, sőt néha átrajzolva kerül ki a mezőkövesdi munkásnő kezéből.”60 A kész munkákat eladták. A források szerint megbízásaival mintegy hatvan asszonynak biztosított így munkát több télen át: „1914 előtt háziipari alapokon kivitelezett hímzések révén, melyeket szabadon felhasznált népies motívumokból alakítottam ki, sikerült néhány éven át hatvan parasztasszonynak téli foglalkozást szereznem. Akkoriban az általam tervezett motívumok divattá váltak néhány faluban, amelyek eddig nem is viseltek hímzett holmit. Sikerült a népies elemeket belevinni a városi iparművészetbe, és sikerült saját művészi produkciómra kapatni olyan falvakat is, amelyekben eddig nem volt eleven népművészet.”61 A megrendelések sorából kiemelkednek az Adyhoz kötődő feladatok, ugyanis Lesznai a tízes években nemcsak hímzés-, de borítóterveket is készített: 1913-ban Ady A magunk szerelme és 1914-ben Ki látott engem? című kötetéhez tervezett címlapot.62 Ez utóbbi motívumait egy párnán is kihímezte. Az ún. Ady-párna Lesznai iparművészeti munkásságának egyik legszebb darabja. A hatvani Hatvány Lajos Múzeumban őrzött hagyatékában egy olyan virágmotívum- terv is van, melyen elhalványulva az Ady felirat olvasható, így feltételezhető, hogy a borítóhoz készült. Emellett itt található az Ady-párna az elkészült változatnál nagyobb méretű két színes terve is.63 Más gyűjteményekben is nyomát találjuk megrendeléseknek, pl. a Janus Pannonius Múzeum őrzi az ún. Andrássy nagy hímzéstervet.64 A tízes évek végétől a növényi és virágornamensek mellett stilizált állatalakok is szerepelnek a terveken akár zárt, akár folyamatos ornamens részeként. Ezek között gyakran megjelennek mitológiai állatfigurák vagy teljesen fiktív, mesebeli állatalakok (egyszarvú, csodaszarvas, csodaemlős stb.). Az állatokat és növényeket megjelenítő tervek mellett kisebb szerepet kapnak a teljesen absztrakt, geometriai formákat felvonultató ornamentális tervek, ezek keletkezési ideje bizonytalan, de valószínűsíthetően a 20-as évek második felében, illetve a 30-as években készültek. 60 Lesznai Anna: Háziipar és népművészet. Magyar Iparművészet. XVI. évf. 1913. 376. old. 61 Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkóban. Kassa, Kazinczy Kiadóvállalat, 1931. 109. old. 62 A Nyolcak köréből Lesznai mellett Czigány Dezső is tervezett címlapot Ady Vér és arany című kötete számára, akihez ekkor mély barátság fűzte. 63 Hatvány Lajos Múzeum, ltsz.: 75.37.1 és 75.77.1 64 Janus Pannonius Múzeum, Pécs; ltsz: 77.8 (vászon, papír, akvarell, kréta; 605 x 485 mm) 22
