Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

Naplójegyzetek

1921 be annyi mítosz az istenisülés útjának (Magdolna)? Mert annak, aki felismeri Istent egy metafizikai percre, bűnné válik a teremtés - minden, ami nem tökéletes. A tisztaság a bűn legyőzése után jön, az ártatlanság nem tisztaság. Az ideges bűntudatot, melynek tehát van isteni gyökere, kipusztítani bűn lenne: csak tisztítani lehet. Freudizmus és idegesség. Ami öntudatunkba kerül, nem betegség többé? Nem hiszem: bár a gyógyulás útja az öntudaton keresztül vezet, de azért, mert az öntudat és éntudat határai (utóbbi kreatív) előttünk összefolynak: mert az öntudat (éntudat által?) kreatív, és megváltoz­tatja azt, amit magához emel, rendszeresíti, beleilleszti „cél és eszköz” mérlegünkbe (isteni éntudat és készség-mérleg a végső fokon). Az öntudat alatti is rendszerez, de ez a rendszer nem mindig esik össze énünkkel: cél és készségünkkel. A gyónás azért gyógyít, mert tisztít (pap orvos saját szankcióm és elvetésem által). Az öntudat értékmérlegére helyezi a jelen­ségeket: mindig morális aktust is jelent, ha gyógyít. Ami morális, az mindig tett is: minden etikum cselekvés, és gyógyít. A betegség passzivitás, a kígyó rémületében megdermedt állat. Ezért félünk az ismeretlentől, mert nem tudjuk a velebánás módját, a másvilági jelenésektől, mert nem tudunk testi cselekvést (sem jót, sem rosszat) kifejteni velük szemben, passzivitásra kárhoztatnak. (Ezért is vágyunk néha utánuk, mint alább említem). Emlékszem Angstomra154 egy más által látott szomorú jelenéssel szemben: mit csináljak neki, volt fő félési érzésem, mit kívánhat, és ez nem volt csak engesztelési vágy, de segítési is (régi népmesék hasonlóra céloznak), meg kellett simogatnom a fotelt, melyben másnak megjelent. Félelmem a víziók­kal, okkult jelenségekkel szemben: nem vagyok méltó rájok, etikailag cselekedni nem elég az erőm. A testi cselekvés túl erős bennem (bár ebben is megvan „az etikum”, hisz minden cselekvés a testen keresztül, annak többé-kevésbé durva rétegein át hat). A hipnotizált egyén látása lealázó: csak Isten vagy küldötte által szabadna hipnotizálódni, ott is csak ha egyénileg vállaljuk. A spiritiszta transz majdnem kevésbé fájdalmas látvány. A hipnotizálást durva bűn­nek érzem: kivétel-e a mai fokon a gyógyhipnotizmus? Mért ment ma annyit a gyógyítási szán­dék - a test szent és nélkülözhetetlen eszköz, bár semmiképp sem cél. Itt cél és eszköz viszonya etikailag igen komplikált és megvizsgálandó. A freudi szexualitásteória. Tény, hogy legtöbb idegességünk a szexuális rétegben rakódik le, illetve ott válik nyilvánvalóvá, illetve ez se precíz: ott köt belénk, és más rétegekben tör ki érthetetlen mókák alakjában. De nem azért, mert a szexualitás végső gyökér. De a szexualitás mintegy az a tárna, az a köldökzsinór és seb, mely beszakad a végső kérdésbe. Önmaga pél­dás szimbóluma az ős-triebeknek155, melyet a Trieb nach Unendlichkeit, Vergottungstrieb156, s két beteg és bűnös megnyilvánulási módja van: az önérvényesítés mások pusztítása által, szexualiter szadizmus, az önmagunk elpusztítása az egyesülés céljából, mazochizmus szexuá­154 szorongásomra 155 ős-ösztön a végtelen felé hajtó ösztön, a megistenülés ösztöne 216

Next

/
Thumbnails
Contents