Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1920 a természetet ezzel a problémával; egy problémányit magaslik ki belőle. Van egy csuda-perce, mikor átéli magában a természet teljesedését és átbukását az egyénbe: a szerelem által teljesedik egyénné, ebben izzik problémája teljes édességében és fájdalmában. „Lelket kapni.” A szerelemben megéli a halált, „a test, a természet lélekké halnak” benne. Megéli a testburok szakadását, egy lélek behatását a másikra. Neki valóban „megváltó” a szerető. Ajóság tudatos Isten-akarás. Mese arról, hogy írott esztétikai normatív énemhez illő szeretővel találkozom, és tévedésből beleszeret empirikus énem. O esetleg szintén Meluzinát keresi bennem. Ez több mint mese, mert az én esztétikai énem metafizikai, mert ilyesmi megtörténik. Szerelem: van-e olyan ember, kinek joga van kalandra; kinek a kaland megváltási útjába esik? Mi a kaland lényege? Éppen az, hogy olyan történés, mely nem esik az egyenes útba (lélekút- ba). Most már mindig egyenes út-e megváltás útja? És nincsen-e olyan lélek, melynek rendeltetése a bolyongás? Erről H[erbert]tel kéne beszélni - 0[szi]val etikáról. „A felső földrétegről lehet tudni, ha nem is ösmerjük a föld közepét.” Ez már nem gilt az elefánt fülére, az ő füle csak az egész elefánt ismeretével válik értelmessé. Minél lelkibb valami, annál fontosabb felderítése az „egész jelenségnek”, és annak a mindenséghez való viszonyának ismerete. A speciális erkölcsi érték: az Isten tökéletesítésére való törekvés, ma intenció elsősorban, és ennek megvalósulásra törő ereje. De a megvalósulásban „nem-erkölcsi értékek” nyernek közvetetten erkölcsi értékeket, pl. az értelem, ha Isten szerszámául alkalmazzuk. Mi az érték? 0[szi] szerint minden, aminek szükségleteink kielégítése szempontjából jelentőséget tulajdonítunk, annyi nívója és faja van, ahány szükségleteinknek. Értékmérleget lehet-e kvalitás és kvantitás szerint felállítani? Mi határozza meg az értékek magasabb- vagy alacsonyabb rendűségét? Ofszi] szerint annál nagyobb az érték, minél szükségesebb a testi-lelki lét- fenntartáshoz. Itt először is kételyek és ellenvetések: ha csak a „szükséglet” élessége a norma, akkor másképp alakul (csak kvantitatívan) az értékmérleg, mint ha felállítunk egy szükséglethierarchiát. Másképp alapul, ha az életet, másképp, ha a lelket tartjuk fontosabbnak, szóval értékesebbnek. Szóval mindenekelőtt meg kell állapítanunk a priori egy, a számításba jövő körön belül abszolút érvényű értéket. Ha az empirikus élet a cél, csak kvantitatív mérésről lehet szó. Ma egy falat kenyér több lehet lelki tisztaságom feláldozásának. Ha dualista (test- és lélektisztelő) álláspontra állok (akár a lélek magasabbrendűségét elismerve is), akkor van kvantitatív és kvalitatív értékmérésnek helye: örökös kiegyensúlyozódással kölcsönösen. Ez felel meg a megvalósulásnak, tehát az igazi etikának is. Mivel az etika csak az úton, a megvalósulás-úton értelmes, a légüres térben, az ideában és a megváltásban nincs is. (Itt nem az etikai tudományra, de a praktikus etikára gondolok: az igazira.) Ha a lélek testmegvető alapján állunk, ismét csak kvantitatív etika van, azaz lenne: de ezen az alapon nem tudunk valóban állni. Mert azért, hogy holnap megváltsam a világot, ma élve kell maradnom. Abszolút a priori értékek megállapítása transzcendálja azonban az empíriát, sőt az etikát is. (Végső fokon persze összeesnek a metafizikával). Ez a metafizika dolga. Végső fokon empirikus énem a vándor, az etika az út, az érték a cél. Együtt teszik az utazást: a metafizikumot.
