Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1920 0[szi]val: L[ukács] szerint a jognak semmi köze az etikához, csak terror. Ez állhat a mai tételes jogra. De a jog ideája érintkezik az etikával, sőt benne gyökerezik. Szabadságot tételez és megegyezést, egy fejlődést szolgáló, (vagy ,,rend”-et) szolgáló cél érdekében. S minthogy szabadon elfogadottságot, vagy legalábbis belátó vállalást (tradicionális korokban) tételez, szükségképp jó ösztönöket is, (sőt főképp) tételez az egyénben. Egy posztulált természetjogból indul ki. Intencionális127 morál csak az individuum öntudatra ébredésében lehetséges. Egy belső parancs a jóra 1) akár - durch Neigung128 2) akár Kantilag. Ma ez az etika tere; ez a formális „tendálás egy alig sejtett jó felé”, etikai mindenünk. Áldottak azok a zárt korok, mikor a tett és az eredmény is az etika körébe kerülnek. Ez jönne meg egy új belülről fakadó vallási érával. Ezt a metafizikai értéket nem kell tudatosan felvenni, pláne nem értelmileg, belső Anschauung129 és ösztön révén érhetünk hozzá, vagy biológiai szimbólumát láthatjuk meg. Az evolucionista morál lehet álmetafizika vagy álhedonizmus. Intuitív és belőlem kiinduló „én-morál” lehet olyan, mely egy életritmus kiélésére törekszik, és lehet olyan, mely egy leitmotívumot tűz ki. (Pl. nekem csak az esztétikai élvezet fontos). Utóbbiban van egy öntudatlan vagy letagadott értékelése a választott motívumnak, mely könnyen válik függetlenné az „éntől” - autonómmá. 0[szi] szavakban levezethető diszkurzív és öntudatlan, intuitív morált disztingvál. Az élet: az útban lévő Isten-ember. Az egyén úszik ebben az áradó vízi útban, és előre úszni erkölcsös. Áldozunk, ha elnyel a hullám, ünnepiünk, ha „toljuk” a vizet. Ez a csuda-folyó, mely Istenbe mossa az egyéneket. Két etikai sor fonódik össze rendeltetésünk útján: a vállalásunk és az elibénk került véletlen feladat. Mert nem csak választunk, de választottak is vagyunk. Egyéni, és dogmatikusan meg nem állapítható, melyik mikor a fontosabb feladat. Biztos, hogy mindkét sor kötelez. Az egyén nem áldozhatja fel magát teljesen a jövő generációnak: különben az emberiség egy sohsem szűnő zsákutca paradox képe lenne. Kell, hogy legyen egyéni teljesülés, itt van azonban különbség a férfi és a nő között. (...) Furcsa félszem van leírni azokat az érintkezéseket, melyeket szegény apával és Tesnivel egyszóval a túlvilággal, nem „hitbeli”, de „ténybeli” (álom etc.) éreztem. Miért ezen félelem? (...) Egy régi álom szegény jó Tesnikóról. Apa mintha még élne, túlélte volna Tesnit. Mama és apa sétálnak este apa padja felé a kertben. Nagyon búsulnak Tesnikó után. Én utánuk ballagok, egyszerre csak szembe jön velem lóbázó, nagy vidám léptekkel, szürke öltönyben Tesni. Elibe futok, megcsókolom, tudom, hogy ez az ő eleven mennybeli lelke. Kérdem, miért nem mutatja meg magát mamának és apának. Mire ő szelíden, de fölényes mosolygó szeretettel mondja: „Az nem lehet, hiába lenne, mivel nincs, tudod, Tesni, érzékük okkult dolgok iránt, de csinálunk valamit, ami vigasztalni fogja őket.” És abban a szempillantásban kivirult mellettünk pirosra, tarkára a virággrupp.130 Mindenfelé virításba fogott a kert - valami paradicsomi boldog 127 akaratlagos 128 hajlam által, hajlam okán 129 nézet, belső meglátás 130 virágcsoport 200
