Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1920 serleget vinni a mennybe (más lélek szeretete vagy Werk, vagy önnön tisztasága - mindegy). Elejti, s a kristály eltörik. De feléje jön egy más, magasabb rendű lélek, aki a kezébe ad egy aranyserleget. Vidd ezt Istennek és üdvözülsz! H[erbert] szerint ilyenkor „az sül ki”, hogy a kristály üdvösségéhez kellett, hogy eltörjön. A rendeltetések egymásba fonó, egymást kiépítő ornamense ez. H[amvassy] A[nna] elbukott, H[erbertet] nem tudván az egy szerelemre megváltani. Mit jelent A[nna] elbukása H[erbert] megváltásának útján? Ugyanezen problémának másik aspektusa? Etikai (és metafizikai) kultúra lehet demokratikus, szellemi és esztétikai [kultúra] mindig csak annyiban lehet demokratikus, hogy a startolok kiinduló pontját nivellálja ki - lényegében mindig arisztokratikus. Viszont nagy etikai és vallásos igaz korok magukba szippantják a kultúra egyéb szféráit, átitatják, és így, ha nem is az egyes Werkek, de vallásos vérkeringés közérthetővé, közkinccsé válik. A hosszú mondatokat dicséri kis Kfáldor] mint „architektonikusokat” filozófiai helyes adekvát stílusban. Először is: igaz, egy gondolat egy mondatba való. De a gondolat rendesen egy látomány - egy időtlen kép -, s éppenséggel nem kell, hogy bonyolult szóbeli megfelelője legyen. Viszont helyes filozófiai prózában: az egyes mondatok grammatice is összefonhatók szoros gondolatsorrá. Minél hosszabb egy mondat, annál tagoltabb, különbözőbb értékű és hangsúlyú grammatikai részekből is kell állania - kivéve a teljesen retorikus, nem architektonikus, külső dekorativitású körmondatot. Egy eleven lélek háza mindig organikus a megformálódásban. H[erbert] szerint itt keres[het]ő egy metafizikai művészetkritika lehetősége. Lélekház-e egy mű vagy sem? Orga- nikus-e, minden részében „értelmes”, és mégis szorosan beleintegrálódott az egészbe? - Nem látom hirtelen, lehet-e ebből kikövetkeztetni valamit. Isten segedelmével. A Meluzina-világ békéit, szelíd is lehet - majdnem emberi -, nem visszatérő, de egy darabon elkísérő a lélekúton. Aszexuális ilyenkor, gyerekkori, játékosan vonzó. Mégis reális élmény: ilyesmi, mint pl. őszi, csendes, tiszta alkonyatban érezni, hogy kis híján 4kézláb nekironthatna az ember az irtásnak, futna mindig könnyebben, és rókának érzi magát. Vagy találkozik egy békával, kit ha eltaposna véletlenül, saját lelke egyik jövendő házát, kivel más alakban még találkozni fog a lélekúton, rontaná meg. Meleg illathullám bugyborékol az alkonyból. Érzeni a földnéne konyhája melegét, hol a gyökerek, csírák, peték, eljövendő emberi testek főnek. Utóbbi, bár nem annyira élmény, mint meseötlet. Minap K[...]val: Csak [...] vallásos korok bomlása után, de még a tekintélyt és faji közösséget elevennek érző korokban lehet etikailag értékes az „úr” improduktív, de pompássá művelt, tiszta alakja. Hány produktív életforma van? Werk, tanító, (szerető és szerelmes) ember, és az életfenntartó útja. A Werk lélekház-alkotás minden nívón, kezdve a cserepestől Michelangelóig, a tudósig, a filozófusig. A tanító-próféta, segítő ember-szent, Trisztán és Izolda - ezek az ember útjai az emberen át: lélekházak kinevelése és áttörése; az életfenntartó, a hausvater, a földmíves, a tár181
