Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
A napló tartalmazza verseinek, cikkeinek, esszéinek fogalmazványait és az azokhoz készített feljegyzéseit is. Itt olvashatjuk pl. a Dienes Valériával a Nyugat hasábjain a szerelem mibenlétéről folytatott vitájának vázlatát (43/13), Ortutay meseteóriája kapcsán írott reflexióit (43/16), a zsidókérdésről írott cikkének főbb kitételeit (43/17) vagy éppen a Szarkaláb című versének fogalmazványát (43/16). Honti János A mese világa című kötetéhez írott jegyzeteinek írásakor Lesznai a füzetoldalt kettéhajtotta, és az így keletkezett bal hasábban a Honti-féle tételek, a jobb hasábban pedig a saját, az előbbiekre reflektáló megjegyzései olvashatóak (43/16). A Lesznai-naplókat vizsgálva fel kell adnunk e műfaj intimitásáról vallott elképzeléseinket is, ugyanis e feljegyzések már megírásukkor is több kézen mentek át, többen olvasták őket. E tény egyértelmű módon jelzi a feljegyzések funkcióját, illetve jellemzi szerzőjük emberi habitusát, amelyet férje - Jászi Oszkár - „Máli fel-fellángoló szociabilitási rohamaiban”11 látott kicsúcsosodni. Lesznai olvasásra, sőt jegyzetelésre is készséggel átadta naplóit, például Balázs Bélának, aki nemes egyszerűséggel saját munkája alapanyagának tekintette azokat: „Kiírtam Máli jegyzeteiből azt, amit Meluzina számára használhatok. Nagyon szépen akarom a regényembe belefaragni. Máli talán sohasem írja meg.”12 Mindez nem meglepő, ha szem előtt tartjuk, hogy Lesznai a baráti körében folytatott intellektuális vitáinak rögzítését alapvető fontosságúnak tartotta: „Amit kifejezni tudok, az nem zárt, nem egység: csak szeglet, fény és töredék. Mint ez a napló. Csak naplót tudok írni. Hiszen ma jóhiszeműen csak naplót lehet írni. Viszont nem magamnak vagy »önmagának« írottat, de közlésre szántat, közösségbe ért gondolataink, élményeink naplóját, érintkezések, beszélgetések leszűrődését. (...) Az élet ma igazán egyetlen őszinte és komoly műformánk. Minden elvész, mi nem közöltetett. Valahogy oly mélyen fúrtunk magunkba, hogy elérünk a közös talajvízig, de itt nem lehet egyedül tovább fúrni, különben elfullad az ember. A mai írás »segélykiáltás«: »Lásd te is, amit én látok, különben nem válik valóra a látomány!«”13 Feltételezhető, hogy a feljegyzések „hitelesítéséhez” és pontosításához más, ott jelenlévők segítségét is kérte a jegyzetek elkészülte után. Ezt bizonyítják azok a szövegben látható gyakori jelek, amelyekhez kapcsolódóan idegenkezű, az alsó vagy felső margóra írt betoldások jelennek meg a Lesznai által megfogalmazottak kiegészítéseként, korrekciójaként. A napló egyes bekezdéseiben ő maga is utal e kollektív munkafolyamatra, építő-elemző beszélgetésekre: „Kassákkal” (43/6); „Gyurival beszélve...”(43/1), „Schönnel olvassuk újra...” (43/5), „Zahorszkával” való beszélgetéshez (43/1), „Oszival, Nagy Dénessel” (43/1), míg másutt olyan pontosan igyekszik rekonstruálni az elhangzottakat, hogy párbeszédes formában rögzíti a beszélgetést (Gyuri: - Én:; Zahorszka: - Én; Gerg: - Én). 11 Jászi Oszkár naplója 1919-1923. (Szerk.: Litván György). Bp., MTA Történettudományi Intézete, 2001. 12 Balázs Béla: Napló (Szerk.: Fábri Anna). Bp., Magvető Könyvkiadó 1982. II. kötet 432-433. old. 13 Naplók (V 3670/43/6) 10 ■m-
