Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1912-1916 erkölcs” - ajó az esztétikai része az etikának, mely igen nagy; „a látens erkölcs” - magánügy, az egyén ügye. Az üdvözülés is magánügy, igaz, hogy a „mást-megváltás” a megváltottra nézve mintegy „társadalmi kérdés”, de a megváltónak, tehát az erkölcsi lénynek magánügye. A pszichológia és szociológia viszonya (Bolgár cikke).41 Én úgy érzem, mint Őszi is mondotta, a társadalom nem lehet lényegesen más, mint az őt képező egyének összessége. Más, sőt talán, mint fentebb kérdem, több is (mint megvalósult forma feltétlenül több és más is), de egy lábbal az egyének lelkén áll, mégis másik lábával az őket körülvevő külvilágon áll - kétgyökerű - és még valamivel több. Ez a „valamivel több”, ami belekerül a dolgokba. Van-e minden formának lelke? A titokzatos, a teremtett rész, minden alkotás és formázódás titka. Mind fontosabb számomra az a többlet, mely a valóságot az igazságnál dúsabbá teszi. Úgy hiszem, a pszichológiát nem nélkülözheti a szociológia, de nem merülhet ki egyéni pszichológiában. A művészet nem Einfühlung42, nem bebújás más burokba, ellenkezőleg: felszippantás, más tartalmaknak a mi formatörvényeinkbe való felszippantása. Minden felszippantás azonban tökéletlenül oldódik meg a valóságban, küzdelem a mi formánk és az idegen forma közt. A műalkotás majdnem ennek a küzdelemnek (probléma-művészet) a képe, és nem a teljesedett felszippantásnak, ez volna a tökéletes „ornamentté teljesedett művészet”, mely semmit sem áldozott fel a motívum értékeiből. (Lukács) Különböző művészet keletkezik, amennyiben néha a probléma - küzdelmi elem (Cézanne), és néha a megvalósulási elem (Tizian) dominálnak. Ez stíluskülönbség - nem kell hogy értékkülönbség legyen. De tulajdonképpen küzdőtér és szomorú a művészet, mert a műtárgy (anyaga, technikája, megoldatlan kérdései, sőt ábrázoló volta is) mintegy asszimiláló műveletünknek ellenállt, át-nem-emberesített ellenség. Furcsa: a szülés, az alkotás a legszentebb kötelesség, másrészt épp tökéletlenségünk eredménye volna. Azért kell teremtenünk, mert nem vagyunk Isten. Tehát talán nem is Isten teremt, de az Istenek. Ilyenféleképp okoskodik a teozófia, legalább így értettem azt a keveset, amit ismerek e téren! Ezzel segít magán minden demiurgikus hit, sőt bizonyos fokig tán a „fejlődő Isten” is csak addig teremt, amíg fejlődik, amíg önmagát meg nem teremtette. Őszi a háborúról. A rosszat ő is csak demiurgikus teremtéssel, s mintegy homályos őstettek, lélekvándorlási tettek következményét tudja érteni. Mint mi az állatvilágon, úgy alapszik és fejlődik rajtunk egy magasabb „szellem” nemzedék. Legyen ez a jövőben (fejlődő ember), vagy már velünk szimultán, egy felettünk élő szellemvilág. Az ember, mint fejlődő szellem. Ezt így mi csak térben vagy időben képzeljük el, a hinduk azt mondták, csak rá kell ösmerni 41 Bolgár Elek (1883-1955): jogász és történész. A Tanácsköztársaság kormánya egyetemi tanárrá nevezte ki. ATa- nácsköztársaság megdöntése után emigrált; 1922-től 1937-ig Bécsben és Berlinben élt. Lesznai 1917-ben a Huszadik Században „Pszichologizmus a szociológiában” címmel megjelent tanulmányára utal. (Huszadik Század 1917 /6. szám, 481-494. old.) 42 beleérzés 109
