Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Adattár - Radnóti Miklós lakhelyei
Budapest V. Pozsonyi u. 1. II. e. - 1935-1944 „A ház 1934-ben épült. A lakás kis erkélye a Pozsonyi útra nyílik, kilátással a Dunára, a budai hegyekre. A vadonatúj, jó fekvésű házban a lehetőségeiknek megfelelő lakás hirdetését Fanni egyik unokahúga vette észre egy újságban. Bútorokat Radnóti gyámjának feleségétől, Jolántól kaptak nászajándékul, a könyvespolcokat Radnóti maga méretezte. Ágy, íróasztal, szék, ülőgarnitúra, könyvespolcok, ez volt a berendezés." (Ferencz 2005. 306.) „A fiatal házasokat látogattam meg a Pozsonyi út 1. második emeletén, s amolyan szegény vidéki módján csodáltam meg a magos könyvespolcokat, amelyek alsó részén iratok számára kétszárnyú zárt ajtajú polcok is voltak, a zömök, modern vonalú íróasztalt s mind a bútorokat egészen a széles »rekamié«-ig. Szívembe boldog, izgatott s irigy vágy költözött: ilyen lesz az én könyvszekrényem is, ilyen széles dívány kell nekem is, még a különös szerkezetű tálalószekrény is megnyerte a tetszésemet. S ami igaz, az igaz: vagy egy esztendőre már hasonló könyvespolcon rendezgettem én is a könyveket s hasonló szekrénykébe helyeztem el két tányért, két feketés- csészét s más holmit. Miklós szobája a példa volt számomra, a rend s a modern ízlés példája, hogyne emlékeznék hát minden részletére. Az »Új-Lipótváros«-ban akkoriban épült modern házak egyikébe költöztek: egy szoba, kis előszoba s amolyan egyezményes megoldással elválasztott fürdőszoba-konyha volt a lakásuk. A szobában cserépkályha. A tágas ablak, erkélyajtó sok fényt, barátságos világosságot adott. Az erkélyről a Dunára lehetett látni, a Margit híd ívét s távolból a János-hegyet; a Margitsziget felé a kilátást egy csúf, század eleji bérház zárja el. [...] Igen, akárha az ablakhoz állt s a zajgó esőt figyelte vagy a zöldet szikrázó fényt, vagy befelé fordult el a világtól, lakása sziget és menekítő barlang, a feledtető volt számára. Flogy szerette, óvta ezt a kis otthont! Flogy ékít- gette a szegények szerény eszközeivel s a költő bátorságával. Egy, a szokottnál nagyobb, sebzőn hegyes barna glediciatövis, Krisztus-tövis az íróasztalán s valami kőkori, kővé merevedett kagyló, amit barangolás közben feleségével együtt talált s nyomtató volt a megválaszolatlan levelek halmazán - emlék is volt, kalandok, nyarak, kószálások emléke s szép rendezett elhelyezésükben a pontosság és artisztikum jele is. Büszke volt kis lakása minden kincsére, egy jó fogású éles késre, amellyel gyümölcsöt hámozhattunk éppúgy, mint gyarapodó képeire, metszetekre, de minde- nekfölött s mindenekelőtt könyveire. [...] A könyvek tették a lakás fő büszkeségét, s nyomban utánuk a képek. Könyvei szép sorba rendezetten, gondosan őrizve (ő sem szeretett könnyelműen kölcsönadni könyvet, Kner Imre őszinte örömére, aki még kis könyvjelzőket is nyomtatott kölcsönzésellenes jelmondatokkal) álltak a polcokon - a szoba íróasztal mögötti nagy falát a könyvek díszítették. Nagy gond volt a kis szobában a könyvek szaporodtán, hogyan is lehet még egy polcot, egy keskenyebbet, az erkélyablak melletti falon elhelyezni. A könyvekkel szemközt a falon, s még ahol csak hely volt, minden kis beaggatható falrészen képek, metszetek. Szerette a jó képeket, biztos ízlése volt. Az emlékezés most összevonja mindazt, ami évek lassú gyűjtögető munkája volt. Én már úgy emlékszem a lakásra, hogy mindig a falon, a tálalószekrény fölött látom Beck Judit festményét Fanniról virágzó ágak között, pedig eleinte bizonyára csak Uitz Bélának egy merészen, erős vonalakkal megkomponált női aktja volt, meg egy korán elhunyt barátunknak, Fenyves Sándornak finom grafikája: két ülő munkás, s természetesen Buday György egyik verseskötetéhez készített szép metszete: a pipacsot emelő női kéz. Nagyon szerette Fou- quet kerek mellű Madonnáját, külön gonddal kereteztette be színes nyomatát. S aligha kéne említenem, a versbe is befont Arany János-, Kazinczy 177
